Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
- Nyitott tenyérrel fogtam kezet a nemzeti tradíciókra támaszkodó ősi nemes vármegye képviselőjével - mondta a polgármester, aki Szentpéteri főszolgabíróval és Sámán községi bíróval kezet szorított előbb a főbíró szavainak végeztével -, és nyitott tenyeret nyújtottam a község utolsó bírójának, s azt szeretném, hogy e kéznyújtáson keresztül érezze minden szentistváni, hogy tárt szívvel, tárt karokkal, őszinte barátsággal és testvéri érzéssel jöttünk ide; minden barátainkat, atyánkfiáit, Baja város szeretett új polgárait keblünkre öleljük igazi, meghitt összeforradással. Szeretném, ha minden szentistváni érezte volna a kézfogás melegségét, amit mindenkinek szántam, s ami mindenkinek szól. Azt szeretném, ha ez az átcsatolási ünnep nemcsak a törvény rendelkezésének végrehajtása volna, hanem igazi, bensőséges egyesülés lenne. (Éljenzés.)-Talán még mindig sokan vannak, akik kétellyel és ellenszenvvel fogadták az átcsatolást, akik azt hitték, csak azért van erre szükség, mert szűkek a polgármester közigazgatási területének határai. Aki ránéz őszülő hajamra, az megérti, hogy én már túl vagyok azon a koron, amikor az ember cselekedeteinek rugója a hiúság lehet; kevesen sejtik, hogy evvel nekem csak több munka, több gond, több felelősség jut osztályrészemül, úgyhogy a magam nyugalma, kényelme szempontjából tulajdonképpen tiltakoznom kellett volna az átcsatolás ellen. De mégis megtettem, hogy az átcsatolást elősegítsem, mert úgy láttam, hogy ez az egyesülés hasznos és jó, s abból mindkét félre csak előny háramolhat. (Úgy van!)- Ki ne volna meggyőződve arról, hogy az a két fa, amely egymás tövéből nőtt, megsínyli a közelséget: az a család, amelyben sok a termelő akarat, a produktivitásra kész munkáskéz, az vagyonosodik, és tekintélyt szerez. így van ez a méheknél is, ahol a nagyobb, erősebb családok több mézet produkálnak. A harctéren is úgy volt, ha a front nagyon elnyúlt, úgyhogy a másik parancsnoksággal érintkezett, akkor az egyik parancsnok azonnal a másik alá rendelte magát, hogy egységes irányítás mellett, annál biztosabban küzdhessenek a kitűzött célért. (Helyeslés.) Utalt ezután Pestnek és Budának 1873-ban történt egyesítésére: ezen időpont óta indult óriási fejlődésnek és erős virágzásnak az ország fővárosa, pedig ott egy folyam választja el a két összefüggő városrészt, míg itt a város és a falu közt csak egy holt, merev gerenda volt eddig.- A szerbek a megszállás alatt azonnal megérezték a különállás visszásságát, mert a két közületet egységesen kezelték. Ugyanezt látták a szerbek Újvidék s Pétervárad, valamint Belgrád és Zimony között, amely városokat praktikus érzékkel ugyancsak siettek összeolvasztani. A szerbektől csak a példát vegyük, és ne a lényeget. A szerbek, mint hódítók jöttek, s a fegyver jogán rendelkeztek. Baja városa nem mint hódító jött ide, bár hódítani szeretne, de csak a község lakosságának szívét szeretné meghódítani egy nagy, szent cél érdekében, s szeretné megnyerni a szentistvániakat a közös munkára. (Nagy éljenzés és taps.) Ezután a polgármester köszönetét mondott az átcsatolás híveinek, a volt Pest megyei alispánnak, dr. Agorasztó Tivadarnak; a jelenlegi alispánnak, dr. Erdélyi Lórántnak, dr. Preszly Elemér főispánnak és gróf Zichy Gyula kalocsai érseknek. A város állja azt, amit az érsek mondott intelmük „Azt szeretném, ha a szentistváni polgárok nem mostoha gyermekei lennének a városnak, hanem a városi őslakosság édes testvérei.” 374
