Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
A törvényhatósági közgyűlési teremben Baja város társadalmának minden rétege lelkesedéssel ünnepelte a kitüntetett dr. Vojnics Ferenc polgármestert Amler Antal a következő hangulatos beszéddel üdvözölte a polgármestert: Négy hete már annak, hogy bejárta a várost dr. Vojnics Ferenc polgármester kitüntetésének a híre. El kell mondanom, hogy a bizottsági tagok egy része tanácskozásokat folytatott, hogyan fogadják és ünnepeljék a város kitüntetett első polgárát, de dr. Vojnics Ferenc személyesen kitért minden ünneplés elől. Pedig sorsát senki sem kerülheti el. Meg kell vallanom, hogy én elfogult vagyok a polgármesterrel szemben a köztünk felmerült elvi nézetkülönbségek miatt, de ki kell jelentenem azt is, hogy mind ennek ellenére mégis szeretem és becsülöm a polgármestert. Úgy hozta a sors, hogy ez a harmadik eset, amikor így a polgármesterhez szólhatok. Először 1918. ősz végén volt, amikor a megszállók ellenőrzése mellett, fegyvercsörgetés közben tanácskoztunk. Ebből az időből szívesen emlékezem vissza Bajay Péter mondására: „Magyar pedig ne bántsa a magyart!” És nem is bántottuk. Eleget bántott bennünket a szerb. Másodszor a múlt év őszi tisztújításkor szóltam nyilvánosan a polgármester úrhoz, s akkoriban ez a beszéd meglehetős recenzust keltett. És most harmadszor. Amikor az előbb küldöttség ment dr. Vojnics Ferenc polgármesterért, ahogyan végignéztem a küldöttség tagjain, úgy éreztem, hogy Baja régi patríciusai, a város örökös bizottsági tagjai voltak azok, akik meghívták. Amikor dr. Vojnics polgármester érdemeit akarjuk magunk elé teregetni, akkor vissza kell pillantani a város múltjára. Baja város újabb kori története 3 korszakra osztható. Az első volt Baja város fénykora 50-70 évvel ezelőtt. Ezt az aranykort virágzó ipar, lüktető kereskedelem és mozgalmas társadalmi élet jellemezte. Utána következett a hanyatlás és stagnáció kora. Mielőtt dr. Vojnics Ferenc polgármester 15 évvel ezelőtt Bajára jött, Baja tespedő, visszafejlődő város volt. Dr. Vojnics Ferenc működési idejére esik a város harmadik epochája. Amikor 15 évvel ezelőtt Szabadkáról Bajára hozták, s én meghallgattam széles ívelésű programbeszédét, arra gondoltam a vérzivatar közepette és az események sodrásában: Vajon mi lesz megvalósítható mindebből a háború alatt? Azután véget ért a háború, s ránk szakadt a megszállás lélekölő három éve. A szerbek rémuralma lidércnyomásként nehezedett a város polgárságára, s gúzsba kötötte a szárnyaló magyar lelket, a magyar szót, a magyar tettet. Saját földjén, saját hazájában ki volt rekesztve a magyar saját sorsának intézéséből. Sőt a vezért, a város fejét: dr. Vojnics Ferenc polgármestert Valjevóba internálták. 1921 augusztusában tért vissza a polgármester a város falai közé, ahol csak romokat talált. A szerbek Augias istállóját hagyták hátra. Összefacsarodott az ember szíve. Nem lehetett a romok pótlására gondolni. Hogyan lehetett alkotásokra gondolnia valakinek is a rohanó események viharában. És ekkor következtek az alkotások: a város vagyonának jelentős mértékű szaporítása, a gázgyár megváltása, a Duna-parti számyvasút kiépítése, 367
