Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
góccá emelvén a várost - e réven erősítsük a nemzeti államot, és segítsük országunkat talpra állásában. Az a megtisztelő mód, ahogy a törvényhatóság bizalma ezúttal harmadszor részemül jut, arra ösztönöz, hogy - amennyire az emberileg lehetséges -munkámat fokozzam. Lehet-e ezt tőlem várni, és szabad-e még megkívánni? Bizonyos, hogy a természet törvénye úr az én erőim felett is. De úgy érzem, hogy csak a test felett tud erőt venni, a lélek az idő folyamán csak erősödött. Amit a természet zsugori módon mindennap visszavesz előbbi letétjeiből, igyekezni fogok pótolni a múló idők egyetlen ajándékából: a tapasztalatokból. Harminckét évi tényleges működés után talán elhiszik nekem, hogy túl vagyok már azon a koron, amelynek a közhivatalban a külső hatalom, a parádés szerep tetszett. Ami számomra állásomban ma vonzó, pusztán csak az a lehetőség, hogy tudok kielégíteni nemesebb ambíciókat. Ambíciókat, amelyeknek kielégítésével - úgy érzem - előbbre vihetem azt a várost, amelyhez hozzáforrt a lelkem, és szolgálhatom a megcsonkult, elárvult hazát, amelyet szomorú sorsában még odaadóbban szeretek. Ha ezeknek becsületes szolgálatát nem teljesíthetném, az állás megszűnnék számomra értéket jelenteni. Kiterjedt hatáskörömben jogokat nem látok, de annál több feladatot és kötelességet. Minden tisztviselő számára ez alkalommal is hirdetem, hogy nekünk az általános emberi, a minden polgárt megillető jogon felül csak egy jogunk van: becsületes munkáért a tisztes megélhetés. És ez a jog sem áll az egyenlőség alapján. Nem mondhatom, hogy ennyi fizetésért ennyi munka elég. A tisztviselőnek bőséges mértékkel mérve mindig többet kell adni a köznek, mint amennyit munkája ellenértékéül az számára nyújthat. Hangos szóval hirdetem, hogy ami ezen az egy, és csak így magyarázható jogon felül van, az már nem jog, hanem mind kötelesség. így felfogva a dolgot, világos, hogy a polgármesternek például nincs kinevezési joga, hanem csak egyes állások betöltésének a terhe hárul reá. Amíg ezt a feladatkört jognak tekintjük, addig szerephez juthatnak személyi tekintetek és társadalmi kapcsolatok. Amint azonban ezt a feladatot a kötelesség oldaláról nézzük, előtérbe azok a közérdekek fognak jutni, amelyeknek szolgálata az állás betöltőjének tiszte és feladata. Meggyőződésem szerint a tisztviselőnek nem joga az, hogy valamely polgárnak a kérelmét teljesítse, ügyes-bajos dolgát eligazítsa, hanem kötelessége a hozzáfordulónak odaadó segítségére lenni. Támogatását csak abban az esetben tagadhatja meg - de akkor személyre való tekintet nélkül -, ha azt tőle a közérdek, valamely köztekintet megkívánja. Szeretnék olyan szerepet betölteni a város életében, amilyet az óceánt járó hajó kormányzókészüléke betölt. Sajátos szerszám ez. Ha a hajót akár hullám, akár szél vagy valamely tengeralatti áramlás kitűzött céljától a legkevésbé is ki akarja téríteni, rögtön zakatol, dolgozik és egyensúlyoz mindaddig, amíg a hajó megtartja azt az irányt, amely számára a kitűzött cél felé a legrövidebb utat jelenti. Akik a hajón élnek, sürögnek-forognak, alig méltányolják ennek a munkának a nagy szerepét; de amikor visszatekintenek a megtett útra, ámulva látják, hogy a háborgó habokon is milyen csodálatosan egyenes, határozott a hajó iránya. Ne feledjék, hogy a mienk olyan hajó, amelynek sok célja van, de végcélhoz érni sohase fog. 359
