Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
-Azt se várja tőlem senki, hogy programot adjak.- A program - annak oldaláról nézve, aki azt adja - nem más, mint ígéret. Szomorú volna, ha 14 évi együttműködés után én még mindig csak ígéret lennék.-Ajó programot különben sem „adják”, hanem az adottságokból kitermelik és megérlelik. Nekem programot már nem adni, Önöknek nem tárgyalni és elfogadni, hanem mindannyiunknak követni, lehető teljességgel megvalósítani kell azt a programot, amely már megért, s a legszebb fémjelzést megkapta a nem rég lefolyt választások tüzében.- Az előző törvényhatósági működésnek legszebb elismerése, hogy azok a gondolatok, amelyek e teremben már előbb is otthonosak voltak; azok a feladatok, melyeknek közvetlen megoldását már napirendre hozta; azok a módok és eszközök, amelyeket e feladatok megoldásában igénybe vett: az általános választás során a közönség osztatlan helyeslésével találkoztak. Nem tudok véleményről, nem olvastam egyetlen írást, amely a régi törvényhatóság közszellemét, munkáját, célkitűzését és gazdálkodásának alapelveit kifogásolta volna.- Az az írásba foglalt program pedig, amely a minden hatósági beavatkozástól függetlenül lefolyt választáson, teljes és nagyarányú győzelmet aratott, amelynek alapján a törvényhatóság zöme e padsorokban most helyt foglal, egyenesen nem más, mint visszhangja annak a szellemnek, amely eddig is irányította működésünket, és amelyet a búcsúzáskor olyan melegen visszavártunk.- Ez a visszhang ezúttal majdnem 5 000 választó szavazatából száll felénk. E teremben határozott útmutatássá sűrűsödik, és számunkra azt jelenti, hogy újult, felfrissült erőkkel tovább haladjunk az eddigi utakon. Az impozáns többségi ítéletből én csak azt tudom kiolvasni, hogy a régiek lehettek öregek, de nem voltak maradiak; lehettek lejárt mandátummal, de nem szakadtak el a polgárság kívánalmaitól. Megértették az új idők új igényeit, és azokat is becsülettel szolgálták. A választópolgárság nem új irányokat, nem új célokat, nem más elveket és változtatott módokat kíván, csak a régi kipróbált erők mellé új erőket, friss harcosokat küldött a város parlamentjébe, hogy fokozott eredménnyel a régi csapásokon szolgálják továbbra is a város érdekeit. A győztes program jelszavul állította: „Politikai, felekezeti és osztálybéke a törvényhatóság termében - takarékosság, becsületes munka és önfeláldozó önzetlenség az egész közéletben!” A városháza ormán nem jelentenek új lobogót e jelszavak. Sok válaszfal közöttük azelőtt se volt; ami volt, az is már régebben leomlott. A takarékosság, a becsületes munka és az önfeláldozó önzetlenség pedig olyan értékei mai közéletünknek, amelyek legdrágább hagyományai a lezárult időknek, s amelyek elsősorban magyarázói annak, hogy ennek a kis törvényhatóságnak működését miért állították több helyen példaképül. Olyan összetételűnek látom az új törvényhatóságot, hogy az egészséges közszellemet továbbra se féltem, és komolyan bízom abban, hogy a már lerombolt válaszfalak nem fognak felújulni. Én mindenesetre azon leszek, hogy a programnak ez a része ne legyen puszta jelszó, méltatlan takarója ellentétes törekvéseknek; hanem továbbra is elvi tartalma, rugója és irányítója legyen minden megmozdulásunknak. Ennek a szolgálatában mindjárt kiemelem a program tengelyét jelentő mondatot: „Mindenekelőtt megfontolt gazdasági politikát várunk az új törvényhatósági bizottságtól.” 357 ■
