Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
Észrevették, hogy e város falai közt annyi gond, annyi szenvedés, és a még folyton tartó nagy nehézségek mellett már nem a letargia honol, hanem élő hit, önbizalom, s az a tudat él, hogy mi nemcsak robotos munkásai vagyunk, de örvendő részesei is leszünk a szebb magyar jövőnek. Meglátják az eredményeket, s nyomában már nem szánalom fakad, hanem ismételt elismeréssel adóznak. Ennek jóleső jeleit megtalálhatták Önök a kamarai jelentésekben, kiváló publicisták írásaiban, s nem egy hivatalos nyilatkozatban. Van, amiben már példaképül is állítanak, s van, amiben utánzóink is akadnak. Bizonyos, hogy ez a szó: „bajai”, ma jól csengő márka, s a viselőjének tiszteletet biztosít! Miért mondottam mindezeket el, Tekintetes Törvényhatósági Bizottság? Bizonnyal nem azért, hogy hízelgő bókokkal kedveskedve olcsó szóvirágokat hintsek távozó lépteikre. Az igaz, hogy rendelkezésemre álló bő anyagból nem azokra mutattam rá, amelyekből a még előttünk álló feladatok nagysága volna érzékelhető, hanem azokra, amelyekkel méltatni tudtam az utat, amelyet ez a törvényhatósági bizottság vérzivataros, rendkívüli mostoha időkben is megfutott. Amiket azonban elmondottam, azok mind valódi eredmények, igazi érdemek. Elmondottam pedig azért, hogy oszlassak őszi hangulatot, borongó érzéseket. Akik ilyen időkben, ilyen eredményekre tekinthetnek vissza, azoknak a lelkét ma nem szabad megérinteni az elmúlás gondolatának, azoknak az energia-megmaradásának a társadalmi életben is örök törvényére kell gondolniuk, és idézni a klasszikus költőt: „Non omnis moriar...”! És elmondottam azért, hogy az Önök működésének lelkemből fakadt méltatásával kifejezzem hálámat és köszönetemet. Megköszönjem Önöknek - tiszttársaim nevében is - azt a jóságot, amelyet az Önök részéről állandóan tapasztaltunk. Fanatikus hívője vagyok a város nagy elhivatottságának. Nincs senki, aki nálam jobban lenne meggyőződve arról, hogy ami elmúlt, az mind szép és derék, de lényegében nem más, mint csak kezdete a város reneszánszának. Ami utána jön, az a város fájának gyors sudárba szökése, erős lombosodása, dús gyümölcsözése lesz. A búcsúnak kettős ünnepét üljük. Nemcsak a törvényhatósági bizottság teszi le mandátumát, hanem a törvény is befejezi szerepét, amely eddig működésének keretéül szolgált, annak eszközeit szolgáltatta. Az új bizottság már az új törvény alapján fogja elfoglalni a megürült helyeket, szélesebb alapokra helyezve, bővült keretek közt, számban is megerősödve. Minden hazáját és városát szerető polgárnak kívánni kell, hogy ne csak számban legyen nagyobb, de súlyban is több, működésében még eredményesebb, s útjai folyton javuló lehetőségek közt mindig felfelé vezessenek. Ezek a zászlók - az édes hazának s a mi szép otthonunknak szent szimbólumai - most búcsút intenek Önök felé. Melegen búcsúznak főleg azoktól, akik a törvényhatóság közvetlen szolgálatát ma végleg lezárják, és bizonnyal jóleső örömmel fogják majd kedves ismerősként üdvözölni az új keretek közt is helyt foglaló, régi kipróbált erőket. De azt a szellemet, amely ezt a törvényhatóságot naggyá tette, amely nemcsak alapja volt a szép kezdetnek, de egyúttal záloga is a szebb folytatásnak, ezek a zászlók azt a megértő, minden szépért és nemesért hevülő, a polgárokat egy szent, munkás egységbe összeforrasztó lelkületet - azt visszavárják. Bajai Újság 1929. október 3. (csütörtök) 355
