Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
Ezután dr. Vojnics Ferenc polgármester kezdte meg az előadását. Szokott közvetlenségével, beszédművészetével, megkapó gondolataival mély hatást gyakorolt a hallgatóságra, mely nemegyszer szinte váratlan viharként tapsban tört ki. A tárgy, melyet előadásának magvául választott, már maga is vonzó hatású volt. Amerika nagyságának titkáról beszélt. „Nem a terület teszi - mondta többek között - valamely országot naggyá, hanem egészen más körülmények. így például Amerika nagyságának titka részint az Unió egysége, az egyes államok közötti szabad forgalom, a mérhetetlen természeti kincs, és azok okos kihasználása, valamint a hihetetlenül nagy közlekedési lehetőség. Naggyá tette Amerikát a hihetetlen gyorsan felszaporodott lakossága. Aránylag igen rövid idő alatt a lakossága 120 millióra szaporodott fel. Nem a nép természetes szaporodása révén, hanem bevándorlás által. Amerika az egész világtól az egyének legjavát kapta, s mert bizony átlagon felüli emberek, egyének azok, akik bizonytalan jövőnek mernek nekivágni. A legjobb anyaghoz, a legkitűnőbb munkaerőkhöz jutott, amelyeknek mondhatnám »előállítási költségei« nem őt terhelték, mert Amerika kész munkásokat kapott, s munkaerejüket kihasználva, csak a hasznot vágta zsebre. Amerika abban a szerencsés helyzetben van, hogy az egész világ kultúráját kapta a bevándoroltak révén, akik bevitték népük kultúráját, de minden tradicionális teher nélkül. A legfőbb oka Amerika nagyságának az amerikai közszellem, az amerikai levegő. Az angolszász szellem, a különböző népeket összeolvasztotta, s a maga mintájára, jelleme szerint átformált. Amerika az egyéni szabadság, az egyéni érvényesülés hazája. A munka megbecsülése, a munka szeretete tette hatalmassá Amerikát. Ott mindenkit aszerint értékelnek, hogy munkája mennyit ér. Az üzlet, az üzleti haszon érvényesül ott mindenek felett. Emberi ideáljai a munka kiváló egyénei közül valók. Több becsülete van ott egy Lindbergnek, egy Edisonnak, mint bármily nagy politikai kapacitásnak.” Ezután beszél a zarándokúinak a magyarság szempontjából vett hasznáról. Lelke mélyéből meg van győződve, hogy nem hiába mentek át Amerikába, mert az amerikai magyarság, mely az utóbbi évek alatt csak rosszat hallott az óhazáról, valósággal szégyellte származását, s most úgy látta, hogy a magyarság, bár nagy tragédia érte, nem vesztette el életkedvét, hitét, bizalmát a jövőt illetőleg, újra büszkén vallja magát magyarnak. Ha mást nem is értünk volna el, csak azt, hogy érzésben magyarnak tudtuk megtartani az ottani magyarságot, már ez is bőséges eredmény lenne. Ha aztán sikerül megteremteni a Magyarság Világszövetségét, s ennek révén az ottmaradt harmadik generációnak az óhaza iránti szimpátiáját megtartani, úgy eleget tettünk. Ezután megható gondolattal a következőkkel fejezi be előadását: „Amikor hazafelé tartottunk - úgymond -, egy napon gyönyörű szivárványt láttunk. A hatalmas szivárvány ott ívelt minden akadály nélkül egyik láthatár szélétől a másikig. Sokáig elmerültem e csodás látvány szemléletében, míg egyszer valaki megszólít: »Mire gondolsz testvér?« És én akkor a következőket mondottam: Arra, hogy ez a szivárvány egy hatalmas híd, a gondolatok hídja, melynek egyik pillére Amerikában, a másik nálunk, odahaza van. Ezen a hídon mi átmentünk, s vittünk valamit, magunkat, s most visszamegyünk, s hozunk valamit. Odafelé vittük a magyar lelkünket, s most visszafelé hozunk magunkkal nemes oltógallyakat, amikkel itthon nemesíteni akarunk, amiket itthon el akarunk vetni népünk kö-343
