Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
mánybiztosának, Kiszely Gyula cs. és kir. kamarás, miniszteri tanácsosnak és dr. Kiss György föispáni teendők ellátásával megbízott kormánybiztosnak előrelátó gondossága és tapintatossággal párosult erélyessége folytán elég simán folyt le. A távozó szerb hatósággal Schwarzinger Sándor, Sztaniszavlyevics Radivoj, Hadzsics Péter és Trszkity Ferenc volt városi alkalmazottak, valamint Trszkity Benő és Keszeity István tanítók is elmenekültek, miután exponáltan nemzetellenes viselkedésük után itt maradásuk lehetetlenné vált. A nemzeti hadsereg bevonulása után, amely a lakosság hazaszeretetének, hazafiúi hűségének és a felszabadulás feletti örömének ünnepélyes és lelkes nyilvánítása közben történt, hódoló és hálaadó táviratot küldtünk a Kormányzó Úr Őfőméltóságának, aki városunk közönségének magas üdvözletét, köszönetét és jókívánságait küldötte, sőt 1921. október hó 7. napján magas látogatásával városunkat ki is tüntette, hogy részt vegyen a mi hazafiúi örömünkben, és hogy megismerhesse Baja város nemzethü polgárait. A Kormányzó Úr Őfőméltósága magas látogatása után gróf Ráday Gedeon belügyminiszter látogatta meg városunkat. A megszállás megszűnte után azonnal átvettük a város vezetését. A zavartalan, rendes administratióhoz azonban még nem juthattunk el. Nehéz volna felsorolni azt a sok akadályt és nehézséget, melyek utunkban állanak. A szerb hatóságok uralma alatt az ő rendszertelen beosztásuk folytán hivatalos irataink, könyveink elkeveredtek, sőt el is tűntek. Az újjászervezéssel munkánk megkétszereződött, s a talált sok hátralék feldolgozását egyrészről az a körülmény nehezíti meg, hogy a megszállás ideje alatt megjelent törvényeket és rendeleteket csak nagy késedelem után szerezhették be, s másrészről a tisztviselők számának csökkenése, amit elhalálozások, betegség címén való félreállások és Kiszely Gyula kormánybiztos úr részéről, az igazolási eljárás befejezéséig történt felfüggesztések idéztek elő, szintén késlelteti a közigazgatás rendes menetét. A felszabadulás idejében háztartásunk igen szomorú képet mutatott. A kivonuló szerb hatóságok úgy a házi, mint a gyámpénztár készpénzkészletét magukkal vitték, s csak a fizetetlen számlákat, s más köztartozásokat hagytak vissza. Rendes kirovás hiányában a lakosság is alig fizetett adót és az állami hozzájárulásokat, s értékpapírjaink kamatait sem kaphattuk meg, s háztartásunk vezetését az állam által rendelkezésünkre bocsátott 2 millió koronával tudtuk csak megkezdeni. Adókivetésünk négy évig nem volt, s főkönyveinket a szerbek felhasználták, és így teljesen új kivetést kell készítenünk. Adózó polgáraink fizetőképességét a szerb hatalom teljesen kizsákmányolta, de a beszedett sok milliót nem a háztartás szükségletére, hanem tisztviselőinek pótlékolására, a magyar állam elleni agitációk költségeire, utazgatásokra fordította. Az ellenséges megszállás különben a város belső gazdasági életében is jelentős zavart és súlyos károsodást okozott. Peren kívüli és peres eljárások folynak a szerbek által beültetett haszonbérlők és a város között. Ezeknek az eljárásoknak a városra nézve kedvező kimenetele, amit joggal remélhetünk, közel 8 millió kárpótlást jelent háztartásunk javára. Ily óriási összegre rúg az az illegitim haszon, amit a szerbek haszonbérlői a várostól elvontak azáltal, hogy 900 koronás búzaárak idején 120 korona holdankénti haszonbért fizettek, vagyis alig tized részét a békebeli haszonbérnek. Háztartásunk hű képét különben csakis az ismételten sürgetett költségvetés elkészülte után tárhatom a tekintetes Törvényhatósági Bizottság elé. Azt azonban előre jelenthetem, 319 !
