Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
szorosabban fogta meg azt a magyar jobbot, amelynek barátságától itteni hazájában soha el nem vált. S most jöjjenek a tettek! Uj Élet 1921. szeptember 6. (hétfő) Gróf Ráday Gedeon belügyminiszter fogadtatása Az utcákon, melyek a Városházához vezetnek, feketében, komolyan, ünnepi hangulatban álldogáló kisebb-nagyobb csoportok, az egyes küldöttségek tagjai. A városi székház kapuja kitárva, várja a magas vendéget. Előtte darutollas díszőr, ütemesen szabályos léptekkel. A díszes tömeggel borított lépcsőház is telve az ünnepélyes fogadtatásra váró közönséggel. A közgyűlési termet már előre megtöltötte a katonai állomás parancsnoksága, az egyházak, az összes polgári hatóságok és egyesületek deputációi. A karzat zsúfolásig telve. 4 óra után pár perccel feltűnik az autó, és rövid pillanatok múlva már a főbejáratnál áll. Gróf Ráday Gedeon belügyminiszter urat a főbejárónál dr. Vojnich Ferenc polgármester, dr. Szalay József Szeged kerületi rendőrkapitány és Trenka Kálmán rendőrtanácsos fogadják. A kölcsönös bemutatkozások és üdvözlések után dr. Vojnich Ferenc polgármester kalauzolása mellett a fölzúgó éljen hangjaitól kísérve halad fel a lépcsőkön, hol újabb lelkes éljen üdvözli a kegyelmes urat, aki kíséretével együtt bevonul a főispáni szobába. A tisztelgések során legelőször a városi tisztikar jelent meg a belügyminiszter úr előtt. Dr. Vojnich Ferenc polgármester megható szavakkal üdvözölte a belügyminiszter urat: „A valjevói temetőben áll egy villámsújtotta fa. Ha leszáll az este, úgy látszik, mint egy karjait kiterjesztett nő, aki szeretet után vágyódik. Ez a fa Csonka Magyarország. Különben is szeretem a hazát egy élő fához hasonlítani, melynek gyökérzete a falu, lombozata a város. A világháború förgetege kitépte kincses Erdélyt, a gazdag Felvidéket, a búzatermő végeket: a gyökeret, ugyanakkor villám sújtotta a koronáját is. Elveszítettük virágzó városainkat. Fájó szívvel érezzük, különösen Bácska és a többi városok hiányát. A megszállás szenvedései után az édes anyaországhoz való visszakerülés fenkölt érzése adott erőt: kettőzött munkakedvvel küzdeni a jövőért. Csak azt kérem, hogy lehető legyen a munka folytatása. Kérem a jobb forgalom mielőbbi helyreállítását, a város érdekeit szolgáló intézmények és hivatalok felállítását. Ez a város, mely átérez mindent, legyen archimedesi pontja egy nemzeti politikának. Büszke örömmel tölti el a város polgárait az a tudat, hogy elsőnek városunkat tisztelte meg látogatásával. Magyarország naggyá tétele legyen mindenkinek az első feladata. Isten hozta mihozzánk! Éljen!” A Kegyelmes Úr a következőkben válaszolt: Régen érzett oly meghatottságot, mint a volt demarkációs vonalnál, hol már csak néhány darutollas katona emlékeztet arra, hogy ott nemrég bennünket szigorúan elválasztó határ volt. 299 i
