Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
a szerény, dolgos és istenfélő népnek a megszállás alatti lenyügözöttségével éltek vissza néhányan a szerb uralom alatt, legtöbben olyanok, akik idegenből jöttek ide a magok számára másokkal kikapargatni a sült gesztenyét a parázs közül, és az antant előtt hangos kijelentésekkel igyekeztek elhitetni, hogy az évszázados magyar-bunyevác bensőséges egyetértésnek immár vége van, szétoldotta néhány kalandor vagy önérdekhajhászó. A megszállás lelket nyomasztó fizikai és morális rabságának megszűnte után azonban tegnap elemi erővel tört ki a bunyevácságból önként, minden hivatalos presszió nélkül, sőt annak tudta nélkül végre a szabad meggyőződés szava: Nem vagyunk mi ellenségei a magyarnak, hiszen egy föld tart el minket, egy hazának évszázados hagyományai körnek össze elválhatatlanul. Vasárnap verőfényes délelőttjén a Városháza előtt gyülekezett a bunyevác hatalmas monstre küldöttség, mely csupa érett korú családfőből állott, és így impozáns méltóságban képviselte az egész és osztatlan bunyevácságot. Különös jelentőséget adott ennek a demonstrációnak, hogy Soós Károly, a déli hadsereg vezénylő tábornoka, váratlanul éppen ezen a délelőttön látogatta meg a bácskai hadseregcsoportot. Gyülekezés után a Városháza közgyűlési termébe vonult a küldöttség. A deklarációs tüntetésnek Soós Károly tábornok jelenléte és felszólalása jelentős hangsúlyt adott. A küldöttség ünnepélyes keretek között történt tiltakozásáról az ellen, hogy a megszállás alatt nevükben, de nélkülük nyilatkoztak egyesek a magyar-bunyevác testvériség felbontásáról, az alábbiakban számolunk be. Elmúlott 11 óra, amikor Soós altábornagy a helyi katonai és polgári hatóságok kíséretében, harsány éljenzés közben a terembe lépett. A bajai bunyevácok nevében Jaszlics András üdvözölte az altábornagy urat, azután a polgári hatóság fejét rövid, bunyevác és azután magyar nyelvű beszéddel arra kérte, szíveskedjék Baja város bunyevác ajkú honpolgárainak írásba foglalt és sok száz családfő által aláírt ünnepélyes nyilatkozatát a Nagyméltóságú M. Kir. Kormány elé terjeszteni. E nyilatkozatukban, amit nemzeti és politikai fontosságánál fogva egész terjedelmében ismertetni fogunk holnapi számunkban, két mozzanat domborodik ki. Bátran és büszkén vallják, hogy a megpróbáltatás 3 évében a magyar haza szeretetétől egy pillanatra sem tántorodtak el, majd pedig rámutatnak arra, hogy az ellenségtől anyanyelvűk szeretete mellett sem fogadnak el semmiféle úgynevezett kisebbségi jogokat. A szónok a kormányzó Őfőméltóságának, majd pedig a szeretett magyar haza éltetésével zárta szavait. A hatalmas éljenzés elcsitultával, a teljesen megtelt nagy közgyűlési teremben a csupa érett, komoly bunyevác férfiakból való küldöttség feszült érdeklődése közben fogott bele válaszába dr. Vojnich Ferenc, Baja város polgármestere. Bunyevác nyelvű bevezetés után magyarul folytatta beszédét. Ha mindenki kételkedett volna bennetek - úgymond -, én magam sohasem tettem volna ezt, ha egyedül is maradtam volna ezen meggyőződésemmel. Nem, soha sem kételkedtem volna, mert ismerlek benneteket, hiszen vér vagyok a ti véretekből, ismerem őszinte becsületességteket, családi szokásaitokat, őseitek hagyományait, s történelmetek tanulmányozásából ismerem a magyar hazához való ragaszkodástokat. Végtelen örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy nem kellett véremben csalódnom. 297 i i
