Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
Nálunk nem tehető kifogássá, hogy a belterületen van világítás, és csak a külső városrészben nincs, mert egyforma a gyászállapot mindenütt. Egyik szomszédos szép mezővárosban egyszer találkozott este tíz óra felé a főjegyző egyik tekintélyes parasztgazdával, aki a városházán is vezető szerepet vitt. Az urak lakta részen tündéri fényben ragyogtak a villanykörték. - Látja főjegyző úr - szól a gazda -, itt fölöslegesen is ég a villany, akkora a világítás, arra mifelénk meg olyan koromsötétség van, hogy semmit sem látunk. Erre a főjegyző így válaszolt: - Addig örüljön barátom, amíg nem lámák azok ott semmit, mert ha azok is látni kezdenek, akkor régen rossz nekünk is, meg magának. Maradjanak azok csak tovább is sötétben! Úgy látszik itt Baján is hasonlón gondolkoznak. Vagy talán mozit játszik a város, és azért sötétíti el minden este pontosan a nézőteret, és mivel nem szed külön díjat, nem mutogat képeket se. Majd csak olyan betörési, verekedési és egyéb épületes és erkölcsmentesítő képeket fogunk látni, amiben gyönyörködhetünk kedvünkre. Vagy összetéveszti talán a város vezetősége Baját Párizzsal, és a bombázás miatt sötétíti el a várost, nehogy megtalálják a repülők, és bombát dobjanak a legüresebb fejekre? Sötét lelkű ember most nagyon sok van a világon, akiknek jót tesz a fénytelenség, s akik szeretnének sötétben maradni, de miért kell nekünk, szegény bajai polgároknak a kapu kulcslukát már este 7 órakor gyufával keresni, s miért kell az embereknek egymás mellett, mint vakoknak elmenni? Talán, mert a kalapok ára 80-100 koronára emelkedett, és hogy ne kelljen koptatni a meglévőt a köszönésekkel? Vagy, hogy az emberek, akik csak 7 órakor mernek otthonukból előbújni, ne lássák egymás ruháját, s hogy a sétáló aszszonyok elrejtsék, hogy még most is tavaly előtti ruhát hordanak? Mivel van indokolva az, hogy az ember élete este 7 órakor, amikor befejezi munkáját, végleg megszűnjön? Miért kell bűnhődnünk ebben is? Mert nem vagyunk katonák a fronton? Nem mondom, hogy tündéri fényben akarom látni a mi gyönyörű városunkat, de megköszönném többi polgártársaim nevében is, ha itt-ott egy kis irányjelző fénypontocskát látnék este 7 óra után, hogy tudjam, merre van a lakásom. (A kívánság már teljesült részben. - A szerk.) Nem szabad mindent elintézni avval, hogy hja, most háború van! A háború nem azt kívánja tőlünk, hogy sötétben legyünk. Mert ha rendszeres, állandó feketeség borul a városra, idővel vérszemet kapnak a közbiztonság veszélyeztetői, s akkor duplán kell majd világítani, hogy ártalmatlanná tegyék őket. Nem akarom hosszasan kifejteni a világosság előnyeit, csak fel akartam hívni az illetékes körök figyelmét a tűrhetetlen helyzetre, hogy azok az emberek, akik este 7 óra után nem a kivilágított kaszinókba és kávéházakba sietnek, de napi munkájukat akarják befejezni, ne gátoltassanak meg abban. A munka fonalát elvágja ez az afrikai sötétség, s az emberek kénytelenek mindent abbahagyni, mert nincs világítás, mert a gázgyár nem törődik velünk. Akiknek a kezében van városunk világítási ügye, tegyenek intézkedéseket, s ne riaszszák el az idevetődő idegeneket, akik elviszik a hírt, hogy a legsötétebb város Magyarországon Baja, ahol este 7 órakor már minden ember fekete, és csak fekete lovakat lehet látni az utcán. Hollósy Jenő Bajai Közlöny 1918. szeptember 28. (szombat) 288
