Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
nek megmásíthatatlan törvénye szerint előreláthatólag mindenkor gravitálni fog -, mikor Szabadka város intéző körei értesülésünk szerint őt mindenáron a maguk számára akarják megtartani. Hiszen igaz, nálunk is van példa rá, hogy városunk egy tehetséges, vaskezü és invenciózus fia Zombor város felajánlott polgármesteri állását elfogadta, de ő csak első aljegyző volt nálunk, és két közvetlen feljebbvalója - mert a félrendszabályoktól és a nyámmogó közigazgatástól undorodott - folyton főzte számára a kitoló kását, és semmi reményt se nyújtottak neki arra nézve, hogy a főjegyzői vagy pláne polgármesteri állásba juthat, pedig ha csak kis mértékben teszik is ezt vele, amennyire szereti szülővárosát, még most is itt volna köztünk, és nem kellene a fejünket azon tömi, kit táncoltassunk be esetleg idegenből a polgármesteri stallumba. Most azonban, hogy városunknak éppen a mostani áldatlan viszonyok szanálására termett és egyenesen polgármesteri állásra predestinált szülöttjét - aki Zomborban, ahol pedig a viszonyokkal szemben teljesen tájékozatlan volt, első fellépésével megmutatta mekkora tehetség lakozik benne, s ahol férfias energiájával, világos észjárásával egy csapásra az egész város szeretetét és becsülését megnyerte - ridegen, minden marasztaló szó nélkül szárnyára bocsátottuk, éspedig olyan elbizakodott könnyelműséggel, mintha nálunk a kötelességtudó zseniális ember annyi volna, hogy szinte az erdőtől nem látjuk a fát; most mikor a sok képzelt tehetség közül nem vagyunk képesek egy, csak valamiképpen megfelelő polgármesternek való alakot kikaparni, most aztán azzal állnak elő, hogy nincs több olyan hatemeletes közigazgatási talentum, mint Szabadka szülötte X úr, akit bár tyúkkal-kaláccsal, aranytojást tojó ajándék kacsával tart vissza szülővárosa; mégis mindenáron hozzánk akar jönni, mert - bár még sohse látott és egy makulányit se ismer bennünket - annyira szeret mégis, hogy nem tud uralkodni szíve túláradó érzelmén, és a kedvünkért, de csakis a mi kedvünkért, hogy bennünket a polgármestertelenség egyiptomi fogságából kiszabadítson, okvetlenül bajai polgármester akar lenni. Mindezt azonban csak 1800 korona több fizetéssel, mint amennyi jogosan, szabályrendelet szerint megilletné. Hát nekünk ez a polgármester nagyon drága! Ne adjuk mi a nagyzolási mániában szenvedő gavallért! Ismerjük be, hiszen nem szégyen, hogy szegények vagyunk, és küszködnünk kell, hogy legszükségesebb kiadásainkat fedezni tudjuk. A közelmúltban jórészt munka- és kényelemképesen nyugdíjba vonult, és a közeljövőben nyugdíjba menő hivatalnokok annyira megterhelik a nyugdíjalapot, hogy e címen pótadónk 30%-kal emelkedni fog. Hogy a megvalósítás stádiumában álló szükséges közintézmények létesítése mennyi terhet róhat ránk, azt még csak sejtenünk sem lehet. Eddigi pótadónk meghaladja a 80%-ot, hogy mit hoz a háború befejezése, azt még senki sem tudhatja; egy bizonyos csak, hogy terheinken könnyíteni nem fog. A közeljövő réme, a 120-130% pótadó ördöge immár a falra van festve. És most ideállítják elénk 1800 korona ázsióval a polgármesterséget. Legfőbb ideje, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai számoljanak lelkiismeretükkel és a felelősség kérdésével. Videant Consules... Bajai Független Újság 1915. szeptember 21. (kedd) 277
