Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
Gyorgyevits kavicsa Alighogy hazahoztam az absolutoriumot, hamarosan átkerültem a városi státusba, hiányos kvalifikációval közigazgatási gyakornoknak (1902 elején). Anyagilag nem jártam jobban. „Kijárván” az egyetemet a 400 koronás báró Rudics József-ösztöndíjat már nem élvezhettem, fizetésem pedig a 400 koronás díjnokét csak 100 koronával haladta meg. Édesanyám gondjai csak nem enyhültek, most már inkább bátyám bohémségei miatt. Mosónőnk szólt az édesanyámnak: egyik rokonának fia sor alá kerül, szívesen honorálná fáradozását annak, aki kieszközölné, hogy a fiú póttartalékba kerüljön. Az ajánlat csábított, mérlegelve az adatokat, úgy találtam, hogy a kérelem teljesíthető. (Mindent rózsaszínűre fest a vágy!) Jó szellemem azonban bevitt Gyorgyevits polgármester-helyetteshez, a katonaügyek intézőjéhez. Őszintén feltárva megkérdeztem: Mit szól hozzá? Köztiszteletben állt, igazi „arbiter elegantiarum” volt. Visszakérdezett:- Fiatal Barátom! Mit akar maga azzal a pénzzel?- Már megmondtam: vizsgázni!-Nagyon drága vizsga lenne! Mert ráköltene még valamit: azt, hogy aztán nem merne bárkinek bátran a szemébe nézni! Higgyen nekem: az milliókat ér! Hányán - csupa jóakaró szánalomból - más tanácsot adtak, sőt még tán segítettek is volna! Pedig az efféle megoldásokat csak el kell kezdeni, megjön az étvágy, s aztán már nagyon nehéz a megállás. Hányán lehettek, akiknek megcsúszása ilyen kis kavicson kezdődött, pusztán azért, mert nekik nem akadt... Gyorgyevitsük! Bíró polgármester Hamarosan III. aljegyző lettem (1902 nyarán). Behelyettesítésemhez nagy jóakarás kellett, mert még akkor sem volt teljes a kvalifikációm! Annak megállapítása lett a feladatom: Kit terhel a felmerült kórházi költség? Elődöm olyan kövérré tudta duzzasztani aktáit, hogy mindenki nagyon nehéznek tudta ezt a munkakört. Elcsodálkoztak azon, hogy rövidesen megszűntek a hátralékok, s a kórházi akták milyen ösztövérek lettek! A „titok” egyszerű volt: mindenünnen egyszerre kértem be az adatokat, s ezzel minden ügyet gyors döntésre érleltem. A hátralék tekintélyes részét pedig úgy szüntettem meg, hogy a csupricsapri hátralékokat behajtottam a magam zsebéből. Igazán nem lett volna érdemes ezek aktáit tovább hizlalni, kibogozásukra időt vesztegetni. Közben nagy változás volt a Városházán. Mamusich polgármester nyugdíjba kényszerült. Rövid átmenet után helyébe Bíró Károly ügyvéd - felesége révén -, földbirtokos került. Bíró árvaszéki jegyző volt, amikor édesapám még árvaszéki ülnök. A főjegyzőválasztáson édesapámmal szemben kisebbségben maradt. Ezért a Városházát odahagyta. Amikor visszakerült - ezúttal már a város élére -, akkori bukását azzal „bosszulta” meg, hogy elhunyt vetélytársának fiát I. aljegyzőnek választtatta, s ezzel az elnöki osztály ügyeinek intézésére maga mellé vette! (1902. december) Schmausz inkább dolgozott, Bíró jobbára cselekedett. Cselekvései gyakran voltak „szokatlanok”, a rendes kerékvágásból kilépők. Néha csupa apróságok, de kicsiségükben is jellemzők. 219 i i
