Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Honnan jöttünk, kik vagyunk? Lányának, Mártának kérésére Keszthelyen, 1956-ban írt visszaemlékezések
Jakab bácsiról már többet mesélhetek. Szerette az itókát. Már idősebb korában esett meg vele az, hogy amikor a Körbe ment, látta, hogy az utcájukban valami keresztárkot húznak; amikor már jó későn, az éjjeli órákban hazament, emlékezett erre az árokásásra, és cseppet se csodálkozott, hogy az mindjárt az utca elején eléje került. Eléggé elnehezedett ember volt már abban az időben, de nekifohászkodva mégis átugorta. Alighogy továbbhaladt, megint útját állta árok. Mit volt mit tenni, megint nekilendült, azt is átugorta. A harmadiknál azonban már káromkodott, a negyediknél már üvöltött mérgében. Hozzá az ötödiknél az a pech is érte, hogy az ugrás csak neki sikerült, a kalapjának már nem, az túl maradt. De szerencsére, már a házánál volt. Becsöngetett. Amikor a lány az ajtóra jött, még mindig szuszogott, s törölgette homlokát. „Jó hogy jössz, ugorj át a kalapomért, nekem elég volt már az ugrálásból!” A lány engedelmeskedett, de nem értette a dolgot. Kiderült, hogy a lenyugvó hold a túloldali házak kéményeit vetítette eléje. Ezeket az árnyékokat látta a borgőz hatása alatt árkoknak. Nem vitás, hogy messze rokonságunkoni származására legbüszkébb veje lehetett. Címerében a hermelinpalást fejedelmi leszármazásra mutatott. Való, hogy az angol uralkodóházzal rokonságban álltak a Martynok. Az angol rendszerben csak az elsőszülött örökli a főnemességet s majorátust. Ezeknek már csak a lovagság jutott. Talán Bélának az öregapja volt az, aki a Monarchiába kivándorolt. Biztos, hogy Béla (helyesen: Albert) édesapja huszárőmagy volt, s Somogybán, Kaposvárt éltek. Albert már csak huszárkapitányságig vitte. Ekkor, 27 éves korában, anyagiak miatt quietálni [nyugállományba vonulni] kényszerült. Ezredében egyszerre 7-en osztoztak sorsában. Mutatja, hogy ezrede Szabadkán állomásozása alatt milyen víg, léha életet élt! Sokaknak vált tragikumukká a szabadkai, a bácskai levegő! - Albert quietálván elvette Jakab bácsi nagyon szép leányát, Katicát, s e réven bejutott a Városházára pénztári tisztnek. Jakab bácsi se nagyon vigyázott csinos vagyonkájára, Albert megmutatta, hogy lehet annak hamar a nyakára lépni. Javára kell írni, hogy szépen mulattad, s amikor minden elúszott, szegény gúnyájában is meglátszott rajta, hogy született úr. Amikor Szabadkából Subotica lett, nem tette le az esküt! Angol nyelvtanárságból tengette életét. Igazolta: a gárda meghal, de meg nem adja magát! - Hej! De nagyot fordult azóta - a gárda is. Nagymama rokonságában figyelmet érdemelnek a Piukovicsok. Mateovics (Mátételke) volt az ősi fészkük. Az egész falu nemes volt, csupa Piukovics. Az az egy-két idegen nevű, aki Mátételkén élt, biztosan beházasodás révén került oda. Elszármazni azonban többen elszármaztak kis falujukból, s talán legtöbbre Ödön bácsi vitte, aki a végén curiai bíró lett! Az alapvizsgák idején kétszer is náluk töltöttem fél-fél hónapot Pesten, s készültem az examenre [vizsga]. Ödön bácsi bíró létére is olyan „higany ember” volt. Falujába is le-leszaladt, igazában csak bekukkantott. Jól jegyezte meg Barna bácsi: „Te Ödön, meg fogjuk érni, hogy legközelebb hamarabb fogsz elmenni, mint megjönni!” Ez a Barna bácsi tán az első gazdája volt annak idején falujának. Földbirtokos létére jó kereskedő érzéke volt, állandóan látogatta a környékbeli vásárokat. Megtörtént vele, hogy elindult két szép lovon keletnek, Szabadkára, nagy sokára jött meg négyökrös szekéren nyugati irányból, Bajáról. Közben tán még 3 vásárt megjárt, s örökösen vett-eladott. Elve volt: „A hasznot szeretem, s nem a jószágot!” Nagymamát szerették, többször is volt künn náluk. Egyszer magával vitt engem is, de pár nap múlva kénytelen volt velem visszafordulni. Szerettem az istállókba menni. Eljátszottam a csikókkal. Csupa jószívűségből kinyitottam nekik a zabos ládát. Az már nem 190
