Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
_L A legnehezebbek az első napok voltak. A törvényszék elnöke úgy kívánta, hogy én csak vizsgáljak, s ha van közölni valónk, azt mutassuk be, s ők majd megállapítják: van-e bennük bűnvádi eljárást igénylő anyag. Én ragaszkodtam ahhoz, a vizsgálódást az egész vonalon én irányítsam. Azt mondtam az ügy közigazgatási, tehát felderítést közigazgatási szakértőktől inkább lehet várni. A tudás nálunk van, a bíróságnál a nagyobb hatalom. Az eljárás első szakaszában a tudásnak van szerepe. Éles volt az eltérés. Végül is a minisztertanács döntött: a javamra. De az én vizsgálatom akkor már tudta a megoldást! Az első gyanúsítottnál világos lett a megvesztegetettség, a másodiknál „a keresd az asszonyt”. Sőt világosan látszott a megvesztegető is, de az „emelkedett”! (Miniszter lett, ahelyett, hogy ő került volna a vádlottak padjára!) A belügyminiszter azonban tőlem csak a fegyelmi rész pontos felderítését kérte, az ügy vadhajtásaival nem törődtem. így is eleget láttam ahhoz, hogy a kulisszák mögött milyen ronda az élet! Engem kielégített az, hogy bizonyságát tudtam adni: nekem van igazam, s azt a miniszter elismerte. Nagy kitüntetést akasztott a nyakamba. De rendeletéit (a csonkítókat) vissza nem vonta. Az igazi elismerést abban láttam, hogy egy másik miniszter más, de ugyancsak nehéz vizsgálatra engem kért fel, és én újabb bizonyságát adhattam tételem igazának. Hiszem, hogy téged ez a most elmondandó jobban fog érdekelni. Bajáról szakemberek is azt állították: ez a város halódik. Amikor a Budapest-Szabadka- Újvidék-Belgrád vasútvonalat építették, Baját elkerülték. Az elébb élénk vízi forgalmú város a vasúti fővonaltól halálos sebet kapott. Jobb kereskedői szétszóródtak! A hivatalos város nyögött növekvő terhei alatt. Jellemző: Kossuth temetésére Baja is küldött koszorút, de az árát megfizetni képes nem volt. (Ezt is rám hagyta örökül.) így érthető, hogy a város atyái - helyben nem találva bizalmat keltő megoldást - polgármestert vidéken kerestek, s annak nehéz feltételeit is elfogadták - egyhangúlag! Választásuk rám esett, akiről jó hírek keringtek, és hitték, hogy Baján is megismétlődnek majd a jó hírek. Azzal kezdtem, hogy 100 000 koronás kölcsönt vettem fel. Kifizettem a csipri-csapri kölcsönöket. Minden számlát bemutatáskor kifizettem. Ezen a réven a gazdasági vérkeringést normalizáltam. Voltak városatyák, akik a kölcsön megszavaztatásakor maguk közt azt mondták: A podeszta első kívánságát meg kellett tenni, de erre a pénzre keresztet vethetünk.7 Ugyanezek a városatyák nemsokára már azt mondották: Lám-lám, lehet a pénzzel okosan a városnak bánni, és erősödött a polgárság bizalma! Baja nevezetes volt arról, hogy mindig voltak „nagy fiai”. És nevezetes volt arról is, hogy nem tudott azokkal bánni! Engedte azokat aprópénzre váltani. Engedte azokat molesztálni különféle apróságokért, amilyenek kieszközlése már nem állt jól a nagy férfinek (például kocsmaengedély, kinevezés a fináncoknál stb.). Én ennek útját álltam. A kérelmezőket megnyugtattam: Ne zavarják apróságokkal. Igazságos kérdéseiket én is ki tudom járni. Az én nagy befolyású emberem: Schnetzer tábornok volt az első háború utolsó szakaszán. 8 O volt Bécs székhellyel a monarchia közellátási minisztere. Nagy hatáskörrel és mindennap csökkenő eredménnyel! Schnetzer Feri bajai származású volt; a testvére a főutcán üvegkereskedő.Többször meg-meglátogatta övéit, s ilyenkor benézett hozzám is. Elmondta: Bécs közellátása mindjobban nehezül. A gabona Bácskában, a fogyasztók 156
