Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
b) Gondosan figyelnék a magyar tényezők alakulására. c) Törekednék megtudni a kanadai politikai, gazdasági, pénzügyi köröknek azt a részét, amelyeknek külpolitikai törekvései vannak, ezekkel iparkodnék kapcsolatot szerezni. d) Trianon után az amerikai kistőke mutatott érdeklődést, és nyújtott is hitelt - igen drágán! e) Az Angol Bank egyik igazgatója beült a Magyar Bankba, s onnan ellenőrizte a magyar pénzpiacot, és irányította is (pl. a MÁV üzemét). Munkája jóindulatú és nagyon eredményes volt! f) A külföldnek nyomós érdeke, hogy öt Magyarországon teljesen megbízható olyan valaki képviselje, akit a magyar körök is szívesen elfogadnak! Bodroghy Bálinthoz illő szerep! g) Az ő helyébe nem hanyagolnám el a német nyelvet se, és otthonossá tenném magam a franciában is, mert lehet; a hatalmak bizottságot küldenének, s abban jobban érvényesülhetne a nagyobb nyelvismerettel bíró. Különösebben nem izgat, hogy a bizalmi férfi dotációja tisztes lesz. Fontosabb, hogy ha B. B. lenne a bizalmi, az hű embere lenne a megbízóinak, de egyben meggátlója is honfitársai kizsákmányolásának! Nyomós magyar érdeket látnék abban, ha ezt a feladatot Bodroghy Bálint ambicionálná! Persze ez a gondolat így egészen embrionális. Gondos kidolgozást igényel. De ehhez is hozzá kell fogni. Viszont az nem baj, ha a kidolgozott, jól előkészített terv közben pihen a fiókban, s át-átdolgozzák a mindenkori helyzethez megfelelően. Apróságok: Fáyt megkaptam még annak idején. Élvezettel olvastam. Azóta Fáy-verssel folyóiratban is találkoztam. Koroknaynak írtam; nem válaszolt. Jeromos atyát nem kérem. A római Katolikus Szemlét, a Säo Paulóiak 10 esztendejét nagyra értékelem!4 Macartney könyve érdekelne, ha magyarul lenne írva. De akár hiszed, akár nem, tán 10 tőmondatot nem számítva, angolul egy szót sem tudok.5 Közel 5 éve vagyok künn, ily hosszú idő alatt ennyit haladni ugye csodás. De már ott tartok, hogy beszéd közben a magyarban is megakadok. Közönséges, mindennapos szavak se jutnak az eszembe. Sapienti sat. Amit Albert és Márta velem cselekszenek, az több mind dicséretes. Nem is annyira az, hogy gavallérosan mindennel elhalmoznak - elvégre ez csak pénzkérdés, és ők éppen nem zsugoriak. De ismered ugye a magyar közmondást? „Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég!” Ki se tudom számítani, a 3 napot hányszor léptem már át, és hányszor fogom még átlépni? Hiba került a számításba. Keszthelyt már többször lettem beteg, volt, hogy a közeli templomba alig tudtam eljutni... Az itteni levegő, környezet, tán jobban a kiváló orvos elűzték a betegséget, messze űzték, és 83. évemre csak az öregkor nyavalyái zavarnak. Márta is, Albert is megérdemelnek tőled is méltányoló figyelmet. A te leveled adta a gondolatot, kérlek, váltsd is valóra! Márta gyűjti az Albertre vonatkozó adatokat, újságcikkeket, fotográfiákat stb. Kérlek, segíts neki! Ha lehet, vágd ki azokat, vagy ha másképp nem lehet: másold ki a szövegeket, pontosan közölve, hogy honnan írtad ki! Szűnj meg bosszankodni! Nem elég, hogy hosszan írtam, még élvezetes is legyek! De befejezem, nagy útra készülődöm. Mosolygok az űrhajósokon. Mennyiszer magasabbra kell hágnom, hogy végül is eljussak szeretteinkhez? Sietni fogok Sapához jutni, hogy dicsekedjem: 151
