Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
Hiszem, hogy ahogy megnőttetek, megkülönböztetést egyiktek sem érzett. Korán bántunk veletek, mindkettőtökkel nagykorúként. Egyszer Tamás, másszor te voltál jobban figyelmünkben, ahogy gondoltuk, hogy melyikteknél lehetünk hasznotokra. Szeretném, hogy olvasva jelen válaszlevelem, mindvégig azt éreznéd: nagyapa szeret, és csak javadat szeretné most is szolgálni. írásom bátran veheted kézbe: tanácsot többet is találhatsz benne, de prédikációt, azt egyet se. Ez régebben se volt szokásom; most azért is kerülöm, mert az én koromban már számolnom kell azzal, hogy ez lehet az utolsó írásom... Báli! A férfikomak legjelentősebb ünnepe, később legkedvesebb emléke a nősülés! Ne akard magad degradálni azt hétköznapos színvonalra! Ez nem is áll jól neked, és elfogadható magyarázatát elképzelni se tudom. Fukaron bántál a tájékoztatással, s hozzá olyan hangon, amelyből könnyű volt kivenni, hogy ezzel be is fejezted a híradást, s kedvedre az lenne, ha mi is csak jelentéktelen hímek minősítenők, és nem eseménynek. El tudom képzelni, mi feszélyez; csak te nem tudod, hogy valami hasonló az én életemben is volt, s később többször váltott ki belőlem kellemetlen érzéseket. Igaz, nagyon régen, de én is voltam valamikor fiatal, s az én fiatalságomnak is voltak problémái - házasságom körül is. Piroskám kezét többen is kérték, köztük egy 2000 holdas somogyi birtokos is. Előttem meg sok lányos ház kapuja volt kitárva, közöttük Budapesten nagy bérházak egyetlen várományosáé is. És Piroskát nem érdekelte a 2000 hold. Engem meg arra se lehetett rávenni, Budapesten legalább egy kötelességek nélküli látogatást tegyek le. Persze, hogy a hozzátartozók ezt egyik oldalon se tudták megérteni. Beretzk nagyapa jól tudta, hogy milyen nehéz volt neki 150 holdat összegyűjteni, hogy azt majd szétossza 5 gyermeke közt. És most leányát annak sokszorosa nem érdekli - egy valakiért, akinek semmi vagyona nincs, s kénytelen körmölni a Városháza valamelyik dohos szobájában! Az édesapám pedig azt tudta, milyen hősi küzdelmébe került felneveltetésem. Ő csak arra gondolt, hogy édesapja a nagy Bácska központi főszolgabírója volt, a nagybátyja meg magyar zászlóúr, ezredtulajdonos, hadseregparancsnok! Mit akarnak Beretzkék, akik csak jövevények Bácskában...? Akkor az hittem, fenemód schnajdigul cselekszem, karonfogtam Piroskát, elmentünk édesanyámhoz, s ott jegyesemnek mutattam őt be. Mamuska nagyon helyesen fogadta, de én tudtam, hogy a lelke sebet kapott, s érzi, hogy tőlem többet érdemelt meg ennél a kurtaságnál. Később hányszor éreztem - befelé mindig pirulva -, hát ezt szebben is elintézhettem volna. Később az élet vezetett rá: nincs édesanya, aki a lelke mélyén ne gondolná, hogy az ő fiánál hetedhét országban különb legény nincsen! De ezt nagyjában a nagyapák is így képzelik. Akkoriban még díjnok (napidíjas) voltam. Történetesen künn voltam apai nagyapám kis tanyáján látogatóban. Tudta, hogy a főispán hivatalába nyertem beosztást (másolónak!), de a nagyapák is elfogultak, s ő már úgy látta, hogy munkatársa vagyok a főispánnak! Nyaggatott is, hogy beszéljek a toronyalja titkairól. Egy darabig simán ment az eszmecsere, de már későnre járt, s engem húzott az ágy. De nagyapa nem fáradt bele a kérdezősködésbe, csak a témája fogyott meg. Hosszabb pauza után kiszólt a csibukja mellől: - Te Feri, mit csinál a főispán? - kérdezte. Engem a kérdés már félálomból hívott vissza; 149
