Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
lalta Mukics feltételét: 2 tanácsnoki állásra az ö jelöltjét kell megválasztani. Meg is történt, bár tudott volt, hogy ezek biztosan hű Mukics-pártiak lesznek, ügyosztályvezetésre azonban teljesen alkalmatlanok. Bírónak tehát elöljáróban előbb biztosítani kellett szilárd többséget maga mellett a közgyűlésen, s azonfelül még híveket szerezni a nagyközönség körében, hogy tőle a többséget se a 48-asok, se a mungók el ne vitathassák. Az csak időbe került inkább, mint küzdelembe, hogy vezető állásba jobban odavalók kerüljenek. Hogy milyen gyenge munkatársakkal kezdte, csak a legjellemzőbbet említem. A Mukics megválasztotta Antunovich papíroson „képesített” volt, de igazában a helyesírást se tudta. Egyik ülésen szemet szúrt Bírónak: - „Bicskka” - kérdezte Antunovichot -, miért írtad 2 „k”-val? - Akartam jelezni, hogy nagy bicskáról van szó! Antunovich egyébként maga volt a tisztesség. A legelső alkalommal Bíró kibuktatta őt a tanácsból, irodaigazgatóvá tette. Előbb megpróbálta, hátha megállja helyét az adóhivatal élén. Antunovich engem kedvelt, nagyon szelíd hangon panaszolta: - Hallottad? Károly a pénzügyből áttett az adóhivatalba! Pedig már kezdtem belejönni a pénzügybe! De mennyivel nehezebb volt Bíró helyzete olyan „munkatárssal”, akinek nem a tudása volt hiányos, de a kezére kellett vigyázni! Aki Bíró polgármesterségét helyesen akarja méltatni, annak rá kell mutatni megindulásának nagy kezdeti nehézségeire. Csak így lehet értékelni pompás eredményeit. Az I. világháború előtti időben általános volt a fellendülés hazánkban. Ez a Mamusich-korszakból is kimutatható. De Bíró alatt a fejlődés tempója jelentősen emelkedett. A rossz startból sokat behozott, s mert az új fellendülésnek erősek voltak az alapjai: nagyon ígéretessé tette a jövőt. Ki gondolta volna akkor, hogy Szabadkából még Subotica lehet?! Még csak annyit: Bíró is korteskedett, de nem hordóról. Gazda is volt. Hozzá jeles gazda. A közgyűlés gazda tagjai közül hol az egyik, hol a másik megfordult birtokán. A saját szemével látta, a gazdakörben elmesélte, milyen sikeres Bíró gazdálkodása. A gazdák nem értettek a várospolitikához. De szilárdan melléje álltak, mondván: ha magának így tud gazdálkodni, biztosan tud a városnak is. De a legdöntőbb volt: mindenki látta, minden évben több jut közfeladatok szolgálatára, a városi pótadó meg minden évben csökken! A tények, az eredmények beszéltek, a bizalom mind jobban fordult feléje. Muhi tolla alighanem megcsúszott: A tanács kebelében viták nem voltak, Mamusich idejében sem. Bíró idejében a közgyűlésben sem voltak hosszú viták. Csak az előkészítés igényelt tapintatot, hiszen a közgyűlésben a gazdaelemnek nagy súlya volt, és érthető, hogy a Palics-fejlesztéssel csínján kellett bánni. A nyár a gazdák számára a munka dandárját jelentette, és nem a pihenést, a szórakozást. Leírom a zenekar kérdésének megoldását. Azért ezt, mert nem kíván hosszabb magyarázatot. - Meghalt Gaál Ferenc, a zeneiskola igazgatója, jeles zeneszerző! Ki legyen az utóda, aki majd a város zenei életét fellendíti? Sántha sebészfőorvos buzgólkodott, hogy szerezzük meg Lányi Ernőt, aki akkor még alig melegedett meg Egerben.8 De Lányinak kedvet kellett csinálni ahhoz, hogy lejöjjön a mi „alföldi” városunkba. A városi (hivatásos) zenekar volt a csalétek. Vállalta, hogy ez esetben lejön. Persze a zenekar felállítása komoly összeget igényelt, s az kemény diót jelentett az önkormányzat minden tényezője számára. Amikor már a többség mégis biztosítva volt a közgyűlésen, az ügyet a közgyűlés napirendjére tűztük. Az időben én voltam a kultúrtanácsnok; az én feladatom lett a javaslat részletes kidolgozása és indoklása. Amikor azt az előkészítő ülésen felolvastam, Bíró mindent helyeselt, csak azt kérte: a közgyűlésen a szóbeli megokolást hagyjam rá. Az 144
