Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
Nagy nehézségeink közt is újabb bizonyítékait várhatjuk annak: a magyar nap nemcsak búzában tud acélost termelni! Vagy idézzem Zrínyit? -Palicsot jól ismerem. Gyermekeim érdekében 3 egész esztendőt künn éltünk az özv. Höblné villájában, a földmíves iskola közelében. - Persze a Városházát még jobban ismerem. Hiszen, ahogy az érettségit letettem, Schmausz [Endre] főispán díjnokául fogadott. Helyettes aljegyző lettem, ahogy - mezei jogászkodva - az absolutóriumot megszereztem! Én még az öreg Városházában is jó hosszan dolgoztam! Legutóbb igazán a „torony alatt” abban a szobában, ahol korán elhunyt édesapám, mint „aranyszájú, ékestollú” főjegyző dolgozott! - Átköltöztünk az alig elkészült polgári fiúiskolába, hogy a Városháza újjáépítése megindulhasson.3 Én voltam az első, aki a még nem is kész, imponáló épületbe bevonultam (a II. emeletre), hogy a népszámlálási munkálatokat zavartalanul lebonyolíthassam. (Ezek a szobák később a rendőrségé lettek.) Végleges helyem az első emeleten volt. A polgármester melletti sarkon az ügyészség, aztán az én ügyosztályom az Eötvös utcára néző 3 szobában. Gondolom ennyi is elég valószínűvé tenni, hogy alighanem én vagyok azoknak az időknek utolsó, még élő tanúja, aki „belülről” is láttam szülővárosom akkori életét 1915 őszéig, amikor Bajára kerültem. - De írásaim, feljegyzéseim mind elkallódtak. A memóriám meg már gyarló, de vigyázok, hogy a toliam ne csússzék meg. Kell azonban, hogy minden fontosabb adat benn legyen a Szabadka közigazgatása 1902-12 évben* Ez a testes könyv Bíró [Károly] 10 éves polgármesterségének bemutatása (nem méltatása!). Emlékezetem szerint benne Palics külön fejezetben szerepel! A szerkesztője ennek a könyvnek én voltam. Tehát minden, minden fejezet megírásába befolytam. Vállalom ma is a felelősséget, hogy adatai megbízhatók, hitelesek. - Arról, ami abban a könyvben feltalálható, nem írok. Az adatokra a könyv jobban „emlékezik”. De legalábbis érintek egyet-mást a háttérből, ha az a jobb, a teljesebb megértés, a „kiértékelés” szempontjából hasznos, előnyös. Ez okból a távolabbi múltból is elmondok majd egyet-mást, hangsúlyozva, hogy ezeknek - ha több nem - hát szemlélője voltam, kisebb nagyobb távolból. - Palicsról a legrégibb emlékem még siheder koromból való. 8-10 éves lehettem. Szüleim kivittek magukkal, künn is vacsoráztunk a „nagy” vendéglőben. (A vasút felé, közel a „nádas” házhoz. Igazában elég sivár terem volt, az alagsorban konyha, meg a kamrák a vendéglős számára. A vendégeknek a terem előtt a szabad ég alatt is terítettek. Jó időben a közönség szívesebben ide ült élvezni a jobb levegőt.) Már jóval vacsora után lehettünk, mi, gyerekek a sétálók közé vegyültünk, és onnan gyönyörködtünk a „pazar” (petroleum) kivilágításban. Egyszerre csak csörömpölés, lárma, s látom, hogy édesapám hátulról átkarolva Lázó bácsit vonszolja, és kérleli, hogy távozzanak, ne nőjön tovább a botrány.s Édesapámnak nem volt könnyű a dolga, mert Lázó bácsi is testes ember volt, de édesapám fiatalabb, no és mert Lázó bácsi csak lobbanékony ember volt, de nem verekedős, s édesapám a maga jó modorával hamar lecsitította. - (Később hallottam: Lázó bácsi - Mamusich akkori polgármester - künn vacsoráit főbb korteseivel; ott volt Gálíy gyógyszerész, a főkolompos is. Valamin nagyon összezördültek, s már borosak lévén, vitájuk tettlegességre fajult. Annyira, hogy röpködtek a poharak.) Megtörtént ilyen a zöldasztalnál is! Mamusich Ágoston ügyvéd, unokatestvér, egyik legelkeseredettebb ellenfél, a közgyűlésen erősen támadta Lázó bácsit, és tudva, hogy azzal nagyra növeszti beszédének hatását, nagy pátosszal bunyevácul fejezte be beszédét: - Lázó, Lázó hol vannak az ezreseink? (A közgyűlések akkor még a Pest Szálló emeleti nagytermében, a „bál142
