Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)

Előszó

Borbíró (Vojnics) Ferenccel, aki 1915-1937 között Baja polgármestere, hozzájárult az Egri Normán alapuló, sajátos bajai szegénygondozás létrejöttéhez. Az Egri (Magyar) Norma összeforr P. Oslay Oswald ferences szerzetes nevével. „Mi az tulajdonképp, amit Pater Oslay Oswaldnak köszönhet a magyar szegényügy?" - teszi fel a kérdést Borbíró Ferenc, ekkorra Baja nyugalmazott polgármestere, 1938-ban. Majd így válaszol: „Maga a gondolat annak felismeréséből adódott, hogy ha a Trianonban lesújtott, kifosztott magyarság nem képes az egyes tényezők erején túlnőtt szegényügy megoldásán eredményesen munkálkodni, nagy eredményeket érhet el összefogott erőkkel. P. Oslay Normájában egyesítette: a közhatalmat, a társadalmat és az egyházat." {Városok Lapja, 1938. március 1.) Mit is jelent mindez a gyakorlatban? Egy adott település (város, falu) kétféle szegénygondozási rendszert ismert: a zárt, intézeti (szegényházi) elhelyezést, valamint a nyílt, rendszerint pénzsegélyek formájában történő gondoskodást. Az első világháborút követően, a húszas évek elejére a szegényházak megteltek, a koldulás tömegessé vált. Az egyesületek által végzett szegénysegélyezés alkalomszerű volt, „országosan körülbelül 800 szervezet foglalkozott ezzel a területtel, nem beszélve az egyes plébániák Szent Antal-perselyeiről és más egyházi, de nem egyesületszerű segélytevékenységéről. A szegényügy ilyen mérvű szétforgácsolódása az amúgy is szűkös anyagi eszközök célszerű fölhasználását teljességgel lehetetlenné tette". (Hámori Péter, 1997. 260-261.) Az Egri Norma a szétforgácsolódott anyagi erőket igyekezett összefogni. Ebben igen nagy szerepet játszottak az Oslay Oswald által létrehozott szerzetesrend tagjai, a Ferences Szegénygondozó Nővérek. A rend létrejöttének, Oslay Oswald tevékenységének fontosságát Borbíró Ferenc már idézett cikkében a következőképpen fogalmazta meg: „A társadalom valójában csak adakozásra képes, adományának állandóan jó és eredményes felhasználására képtelen. A közhatóságok csak szervezni, irányítani tudnak: csak fokozni képesek a szellemi és anyagi erőket, a végrehajtás az ő kezükben is hamarosan elgépiesedik. Amit ebbe a munkába az egyház ad: az a hit, amely fel tudja belül is emelni az elesett embert; a gondozó szeretet, amely becsessé, százszoros értékűvé tudja tenni az emberbaráti alamizsnát. Az ehhez szükséges melegszívű áldozatos munkát nem lehet az élet ezer gondja közt élő társadalomtól elvárni; nem lehet megkapni a hatóságnak bármily lelkes, de mégiscsak anyagiakért dolgozó alkalmazottjától sem. Lehetett ez a gondolat bármily szép, a tett bármennyire magával ragadó: azokat az életbe belegyökereztetni, a mai közönyös, fáradt társadalommal megkedveltetni, a hatáskörükre féltékeny hatóságokkal elfogadtatni, a természetüknél fogva elzárkózásra hajlamos egyházakat a közös munkához megnyerni, ennek a nehéz munkának alázatos szolgálatára lelkes Ferences Nővérek százait sorompóba állítani" - ez volt az Egri Norma, s megalkotója, Oslay Oswald célja. Baján az 1921. május 13-án tartott törvényhatósági ülésen határoztak az Egri Norma bevezetéséről, mely a különböző jótékonysági egyesületek, az egyházak és a hatóság együttműködését jelentette. Létrehozták a Szegényügyi Bizottságot, melynek elnöke a polgármester lett. Ez év július l-jén megérkeztek az első Szegénygondozó Nővérek is, akik egyelőre csak a nyílt szegényügyben tevékenykedtek. Háztörténetük legelején erről így szólnak: „Nagy haladást jelentett ez a bajai szegényügyben. A helybeli jótékonysági egyletekkel karöltve, a szegényügyi társadalmi jótékonysági akcióba belevonták a lakosság azon rétegeit is, amelyek eddig tudomásul sem bírtak a szegényügyről, a jótékonykodás6