Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)

Háztörténet (1929–1948)

kalács, bor, este tea, disznósajt. Másnap kalács, kávé, becsinált leves, borjúpörkölt ga­luskával, cékla, mákos és diós peigli, bor. Déli Vi 12 órakor nagy meglepetéssel 1 banda cigány állított be, hogy ajándékukat - tőlük telhetőleg - muzsikaszóval róják le Isten sze­génykéinek. Jeltámadt Krisztus e napon"-nal kezdték, majd szép hallgatókkal folytat­ták, itt-ott beleszőttek egy kis magyar frissest, mire a jó magyarjaink elfelejtették, hogy az idő immár eljárt felettük, s fiatalos jókedvvel ropták a csárdást, a lassút, már ahogy a vonó „vonogatta" őket. Komoly szent örömmel végigkísértük a „bandát" a betegszo­bákon is, ahol egész lélekkel énekeltek betegeink a cigánnyal: „Feltámadt Krisztus e napon". Örömükben újra és újra sírtak, s úgy hálálkodtak: „Ilyen boldog húsvétunk még sohasem volt." A végén maguk a cigányok is köszöngették, hogy játszani engedtük őket a szegény öregeknek, s sírva fogadkoztak, hogy ilyen örömük még nekik sem volt. Dél­után közös litánia keretén belül kivittük az egyik hatalmas gesztenyefához az új Segítő Szüzanya-plakettet, törzsére akasztottuk, körülvirágoztuk, s vége-hossza se volt a me­leg, hangulatos Mária-énekek énekelgetésének. A népkonyhás gyermekek is kaptak piros tojást, csokoládényuszit, cukorkákat a fi­nom húsvéti ebéd mellé, sőt két hatalmas labdát is hozott a nyuszi. 11-én telefonon kért dr. nagykászonyi Kászonyi Richárd főispán úr felesége, hogy látogassuk meg. Megható kedvességgel fogadott, melyből azt hiszem joggal következ­tethetjük, hogy lelkén viseli szegényeink ügyét, s nagy segítségünkre lesz a szegénygon­dozásban. 13-án a Szociális Misszió Társulat újból a Szeretetház udvarán tárolta fel téli segé­lyezésre szánt fáját. ínségmunkásokkal fel vágattuk és beboglyáztattuk. 15-én dr. Bodolay Tibor nyűg. pénzügyi főtanácsos és felesége látogatását fogadtuk. Rajtuk keresztül szeretnénk a főispán úr elé terjesztett kéréseket teljesíttetni. 17-én Alapító Főatyánk, főtiszt, páter Oslay Oswald születésnapja alkalmával kapott ünnepi ebéden egyik gondozottunk „köszöntőt" mondott, melyben meleg szívvel éltette a „jó Pátert", mint a „Szegények édes Atyját". 22-én telefonon ismét felhívatott a főispánná méltóságos asszony, hogy tervezgessük a szegényügy továbbfejlesztését. 23-án a vásárban igen jutányosán vásároltunk külső szegényeink részére férfiingre, lepedőre és törülközőkre való anyagot. Belső szegényeink nyári fejkendőt, kenyérruhát, kötényre valót és férfi nyári ruhára valót kaptak. 25-én megkezdtük gyüjtőhölgyeink körülvizitelését, s egyben felkérjük, hogy má­justól kezdve, ezután minden hónap második hétfőjén tartsunk gyüjtőhölgy-gyülést a Sze­retetházban, hogy így közelebbi nexusba jutva előbbre vihessük gyűjtésünket és gondo­zásunkat. 26-án dr. Kászonyi Richárd főispán felesége és dr. Bernhart Sándor polgármester fele­sége látogatták meg a Szeretetházat. Nagyon kedvesen érdeklődtek minden iránt, s azzal a kijelentéssel távoztak, hogy a jövőben ők is részt kérnek a szegénygondozásból. 28-án Dettre István számvevőségi főtanácsos Somos Bandi kórházi gondnokkal, és ottani számtanácsosukkal nézték át a vásárban vá­1 165 Itt két lapot (nem tudni, miért) kivágtak a Háztörténetböl, a teljes május hónap hiányzik. Beragasztottak azonban egy géppel írt Jegyzőkönyvet, mely a Szeretetházban végzett számvevőségi vizsgálatról szól. Ezért 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom