Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)

Mellékletek - Az Egri Norma és a bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek tevékenysége a sajtó és a források tükrében

A nyári hónapokban azért mutatkozik visszaesés, mert az adakozó közönség egy része vidéken nyaral, s ősszel szokta megadni a nyári hónapokra szánt összegeket is. így egészen bizonyos, hogy az 1937. év eredménye nem fog elmaradni az előző évi eredménytől. Az utóbbi években, hogy emelkedett a társadalmi adakozás, az egyrészt a gazdasági viszonyok javulásának, másrészt a lelkészkedő papság mind erősebb propagandájának, lelkipásztori körleveleiknek következménye, melyet e kérdésben híveikhez intéztek. A havi adományok végösszege állandóan a havi 1200-1400 pengő között váltakozik, tehát 1000 pengő alá vissza nem esett. A városi szociális ügyosztály, a szegényügy intézményes megoldásában a Magyar (Egri) Norma alapulvételével átszervezi az egész akciót, ősszel újjáalakíttatja a szegényügyi bizottságot, melynek feladata a teljes s végleges eredmény biztosítása. Mi bízunk abban, hogy Baján az Egri Norma szerinti szegénygondozás nem fenekük meg. Csak a gazdasági viszonyok megjavulását és állandósulását kérjük a jó Istentől, hogy e várost elemi csapások s egyéb más, súlyosabb gazdasági bajok ne érjék. Ami a koldulást illeti, e kérdésben is rendezett viszonyokat értünk el Baján. Ma már csak vidékről belopódzó kéregetők jelennek meg különösen a külváros utcáiban, ahol a rendőrségi ellenőrzés, létszám hiánya miatt, nem lehet olyan hatásos, mint a belvárosban. Templomajtókból, üzletekből, piacterekről eltűntek a helyi kéregetők, s részükre - ha szerény keretek között is - a Városi Szegénygondozó Hivatal emberi életmódot, megélhetést biztosított. Állítjuk, ha kell bizonyítjuk, hogy ma Baján az intézeti s külső szegények rendszeres gondozásban részesülnek, emberhez méltó, nekik megfelelő életet élnek, s igen sok bajai dolgozó szegény család boldog volna, ha olyan életviszonyok közé kerülhetne, mint a szeretetházi tagok s külső szegénygondozottak, segélyezettek. Tehát az Egri Norma e kérdésben is bevált, s e norma zászlója alatt küzdő Ferences Szegénygondozó Nővérek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Hogy elégedetlen segélyezett van, ez természetes, ahol százával jelennek meg segélyért, s százakat segélyeznek, gondoznak, ott mindig akad olyan egyén, aki megelégedve nincsen. De az is bizonyos, hogy különösen akkor elégedetlen a segélyezett, gondozott, mikor piszkálják, izgatják, tüzelik őket. Nyomorvámszedők mindig voltak s lesznek. Ma is vannak: ezek közé tartoznak elsősorban azok a paraziták, akik munka nélkül szeretnének megélni, s a társadalom által önmagukat eltartatni, miután Baján, ahol a szegénygondozás intézményesen van megoldva, ezt ma már elérni nem lehet, e paraziták lármáznak, szitkozódnak legtöbbet. E vámszedők közé tartoznak másodsorban azok, akik a szegényember nyomorát, nehéz helyzetét arra használják fel, hogy az osztályellentét szításával, felkorbácsolt lángok mellett sütkéreznek, sütik a maguk népszerűségi pecsenyéjüket! Vigyázzanak azonban ezek a vámszedők, őket is megperzselheti a gyűlölet lángtengeréből kicsapó láng! Tévedés az is, hogy a Szeretetház lakói megérzik a társadalmi adományok elégtelenségét. Ezt a szociális intézményt teljes egészében, s kizárólag a város tartja fenn, s az intézmény szükségleteiről költségvetésben gondoskodik kielégítő módon. A társadalmi adományok kizárólag, s teljes egészében a külső szegényekre lesznek fordítva, mert a Szegénygondozó Hivatal adminisztrációs költségeit is a város viseli. Hogy a szeretetházi 196