Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)

Háztörténet (1929–1948)

szereznünk a bordó kárpithoz szükséges laméselymet, nemkülönben a Mária-szobor hátteréül használandó világoskék selymet is. Idejében megkaptuk az Oberbauernél megrendelt és a tabemákulumra szerelendő gyertyatartókat is, és elöljáró nővérnek sikerült még az ősszel Budapesten jártában egy arany csipkegarnitúrát szerezni méterenként 5,60 P-ért, amelyből nagyon szép térítőket állítottak össze. így ezek elkészítésével nyugodtan néztünk febr. 4. elé, sőt magunk is derekasan kivettük részünket a festések befejezése után az aranyozási munkákból, közreműködésünkkel, és a szentelés előtti négy éjjel ketten felajánlottuk segítségünket, részben, hogy festéktől és egyéb szennytől a kápolna cementburkolatát szépen felcsiszoljuk, részben hogy az utolsó reggelig tartó aranyozási munkánál segítsünk. A villanyszerelők is befejezték munkájukat, mi pedig idejében szétküldtük jótevőinknek és kedves ismerőseinknek, nemkülönben a városháza vezető tisztviselőinek meghívóinkat, mire beköszöntött: Február 4. elsőpéntek. Esős napra virradtunk a szentelés napján. Szegényeinknek Sulyok Ignác tanár úr a szokott időben, Vi 7-kor megtartotta még a régi kiskápolnában az elsőpénteki szentséges misét, amelyet mindnyájan meghatott lélekkel hallgattunk végig annak tudatában, hogy ezen a helyen az utolsó mise áldásaiban és kegyelmében részesülünk. Az elmúlt 12 esztendő alatt számtalan forrása, erecskéje nyílt meg itt e helyen a titkos kegyelmeknek a lelkek számára, akik e szentélyt bizalmukkal, áhítatukkal felkeresték. Hálás szívvel köszöntük meg a Gondviselés végtelen ajándékait, és örömmel néztünk Szentséges Urunk átköltözése elé a szebb, méltóbb helyre, az új kápolnába. Szentáldozásunk után alighogy hálákat adtunk, máris jöttek a szentelési ünnepségre a vendégek. Dr. Horváth [István] főjegyző urunk, dr. Bernhart [Sándor] polgármester úr, Farkas alezredes nejével, Filep ezredesné, Bessenyői Miklós bankigazgató, Turányi Afndrás] építész nejével, Nagy András mérnök úr és még sok más jótevőnk, szakadó esőben érkeztek. A folyosón tócsákban állott az esernyőkről lecsorgó víz, de a kápolna egyre jobban megtelt hívekkel, úgyhogy szegényeinknek már csak az ajtó előtti lócákon jutott ülőhely, mire megérkezett már 9 óra után egy kissé megkésve Garai Béla plébános úr is két asszisztensével, és az új sekrestyébe vonultak a hozzákészüléshez. Itt a késésért először is kimentette magát a Méltóságos úr, elmondván, hogy elsőpéntek lévén, sok volt a gyónója s nem tudott a gyóntatóból szabadulni, míg végre is kocsira ült és így jutott ide. Aztán felöltözve, pluviálét,

219 illetve dalmatikát öltöttek,

220 és a kápolna ajtaja előtt, kint a folyosón latin orációkat énekeltek felváltva, míg a Mindenszentek litániáját is elénekelték, miközben lassan felvonultak az oltárhoz. Itt befejezték a litániát és az utána következő könyörgéseket, majd térdre borulva mély meghajlással a Confiteort énekelték 219 Pluviale: csuklyás, posztóból készült esőköpeny. 220 Dalmatika: liturgikus ruha, I. Szilveszter pápa (314-335) tette a római diakónusok (szeipapok) hivatalos viseletévé. Ma a miséző pap ruhájának színével azonos öltözék. 151