Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)

Háztörténet (1929–1948)

5-én Havas Boldogasszony ünnepe. Alapító főatyánk: Főt. P. Oslay Oswald volt fe­rences tartományfőnök neve napja. 8 gondozottunk kivételével - aki nem mert nekivágni az útnak - a Szeretetház minden lakóját kivittük a szomszédos kegyhelyre, Máriakönnyére. Imáinkat, fáradozásainkat Havas Boldogasszony tiszteletére, a háború borzalmainak el­kerüléséért ajánlottuk fel. Töredelmes, alázatos szívvel, de Isten irgalmába vetett erős bizalommal könyörögtünk bűneink bocsánatáért és a békés jövőért. Megható buzgóság­gal készült minden gondozottunk a zarándoklatra. Reggel 4-6 óra között 3 autóbusz szállította ki a 84 embert, ahol meggyóntak, közös szentmisét hallgattak, közös szentál­dozáshoz járultak, keresztutat végeztek, és az egész napon át áhítatos imádság és éneklés között töltötték az időt. Délután litánia, könyörgés és hangulatos éneklésekkel befejez­tük „vodicai" zarándoklatunkat. Este 6-8 óra között értünk haza, ahol kicsi kápolnánk­ban egy pápai himnusszal és a lourdes-i Ave Mariával befejeztük ezt a mindnyájunknak sok örömet hozott, s reméljük, a jó Isten előtt is kedves napunkat. 170 A szentmisét Főtiszt. Temunovics József kórházi lelkész úr, alapító Főatyánkért ajánlotta fel. A város részéről dr. Jaszlits Endre fogalmazó, szegényügyi előadó úr jött ki, hogy képviselje a várost ezen a meghitt, családias zarándoklaton. Kápolnai énekkarunk Bácskay Ferenc kántor úr ve­zetésével szintén részt vett ünnepségünkön, hogy szép énekükkel s harmóniumjátékuk­kal kedveskedjenek a máriakönnyei Szűzanyán keresztül Istennek. Nővéreink mindent elkövettek, hogy a zarándoklók semmiben sem szenvedjenek hiányt. Tekintettel arra, hogy a gyöngélkedőket is kivittük, gondoskodtak nyugágyról, kerti székekről is. Kony­hás nővérünk reggelire teáról, szalonnáról, friss, puha cipóról, zöldpaprikáról; ebédre töltött borjúról, tepertős pogácsáról, körtéről és teáról; vacsorára malacpecsenyéről, po­gácsáról, teáról és almáról bőségesen gondoskodott. Hála Istennek, mindenki nagyon jól érezte magát, és szeretjük hinni, hogy a jó Istennek is kedve telt ebben a nagy vadvirág­csokorban, melyet égi jó Anyánk, a Havas Boldogasszony kezein keresztül nyújtottunk át neki, Alapító Atyánkért, drága magyar hazánkért és a világbékéért. A békezarándok­laton a 84 emberen kívül nővéreink is részt vettek, sőt Fruzsina jelölt nővérünk édes­anyja is Rákospalotáról, aki éppen akkor érkezett siránkozva leánya látogatására. De hogy mindenkit örülni látott, elfelejtette búját-baját, s eltávozásakor tiszta örömmel mondta, hogy „boldog vagyok, hogy ilyen boldog lehet az én leányom is". 14-én tartottuk gyűjtőhölgyeink gyűlését. Az egri normás szegénygondozás bajai 10 éves működésének emlékére gyűjtőhölgyeinket egy emlékalbummal szeretnénk megajándé­kozni, melyhez az adatokat - a gyűlésünk határozata értelmében - az elmúlt 10 év ta­pasztalataiból gyüjtőhölgyeink írnák össze, illetve a város vezetősége, a szegényügyi tanácsnok úr és az egri normás szegénygondozás barátai adnák meg. 16-án Mária Flóra, M. Erzsébet és M. Fidélia kedves nővérek a Szt. Rókus temetőbe, búcsúra kísérték a Szeretetház lakóit, ahol szentmisét és prédikációt hallgattak. 171 170 A Máriakönnye (Vodica) búcsújáróhely ünnepe Kisasszony napja, vagyis szeptember 8. Minden bi­zonnyal a politikai, világtörténeti események, a háborúra készülés késztették a szegénygondozó nővéreket arra, hogy nem a hivatalos búcsú napján, hanem korábban, augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján zarándo­koljanak el gondozottjaikkal a világbékéért könyörögve Vodicára. (A ferencesek bajai rendházának krónikája nem ad hírt az eseményről.) - Bácskai Újság, 1939. aug. 9.; Barna Gábor, 1990. 171 Szent Rókus az orvosok, a kórházak, a járványos betegségben szenvedők és rabok védőszentje. Ünnep­napja augusztus 16. - A Rókus temető kápolnáját az 1739. évi pestisjárvány elmúltával emelték. - Kapocs Nándor-Tamás Péter, 1992. 44-55. 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom