Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Emlékezések

értékelni, mert az ő szaktudása és lelkesedése hozta létre a raktár bővítését, rendezését és a műhelyek berendezését, gazdaságos működését. A másik nagy támasza volt műszaki házilagos működésünknek: Imrik Károly (meghalt 1968. II. 26-án gyomorrákban, 64 éves volt) lakatosmester és műkovács. Ő a lakatosműhely vezetője volt, közutak karbantartója, sok kovács- és lakatosmunka kiváló szakszerűséggel végzője, gépek, zárak, kályhák javítója, rézdomborító munkák művészi kézzel alkotója. E két derék ember keze alatt, a munkák sokasága szerint több kőműves-, 52 kőfaragó-, ács-, asztalos-, lakatossegéd dolgozott a megfelelő számú napszámos munkaerővel együtt. Közutak és köztisztaság A város közigazgatási határain belül és a város belterületén lévő összes burkolt és burkolatlan utak építése, karbantartása a város, ill. a műszaki osztály feladata volt, beleértve az azok alatt húzódó csatornákat, átereszeket, hidakat és a mellettük vonuló árkokat is. Ezért az utak területéhez képest igen szerény, de mégis megfelelő karbantartó csoport volt szükséges. Polgár útmester vezénylete alatt működött a nyolc útőr: Kertes (Kmetovits) István, aki egyben kőműves is volt, Gálái (Gilián) István, Jánosi (Jerkovits) Sándor, Kassai Mihály, Kollár József, Mezőfi János, Papp József. Később: Vidra János, Zengődi Márton és még utóbb Kertes József, a fenti Istvánnak fia. Őket azért kell név szerint felsorolni, mert mind igen értelmes ember volt, akiket az ínségmunkák folyamán is, de minden egyéb házilagos munkánál is nagyon jól bevált lelkiismeretes munkavezetőként alkalmazott a hivatal, úgyhogy a tulajdonképpeni útkaparói munkát ideiglenesen alkalmazott napszámosokkal végeztette a hivatal. Útőreink közül akárhányan teljesítmény-felmérésekre, egyszerűbb geodéziai mérésekre, sőt később Kertes József önálló szintezési munkákra is képes volt, de valamennyien jó helyi munkaszervezők, fegyelemtartók és megbízhatók voltak. Külön kell kiemelnünk az utcaseprő gárdánkat. A 40-42 öregemberből álló csoport Baját kifejezetten a tiszta városok sorába emelte munkájával. Vezetőjük Horvát Sándor, majd később Cselik István, mind igen rátermett embereknek bizonyultak. Az állandósított útőrök és utcaseprők rendes járandóságképpen egyenruhát kaptak a várostól. Télen gyapjúszövetből, nyáron vászonból valót, ugyanilyen sapkával. Útőreinké barna, utcaseprőinké szürke volt. Télire sötétkék télikabátot kaptak és csizmát az útőrök, bakancsot és szürke köpenyt az utcaseprők. Gumicsizma és esőköpeny is felszerelésükhöz tartozott, de ez nem képezte tulajdonukat. A személyzet leírása persze nem maradhatott meg egészen az 1929-es állapotoknál, hiszen az évek folyamán fogyatkozás és szaporodás állt be. Később, mikor osztályiktatásra tértünk át, az eddigi tisztán férfiakból álló gárdába nőket is beosztottak. Elsősorban a gépírói és iratkezelési munkakörbe. Nem lehet elmulasztani, hogy - minden későbbi, a női munkaerőkkel szemben felmerült kifogások ellenére - két személy nevét, mint minden tekintetben kiváló, lelkiismeretes munkaerőét, fel ne jegyezzük: Alszegi Juliska és