Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)
Nagy András: Emlékezések
8. Levéltár: Dr. Takáts Endre 9. Közgyám.: Dr. Simon Jenő Persze ez a névsor már kissé kialakult képet mutat, mert előzőleg sok új arc tűnt fel és el, akikre mind visszaemlékezni képtelenség. A fent említett időszakban úgyszólván minden erőnket a helyreállítási munkák kötötték le. Elsősorban az iskolákat és óvodákat kellett helyreállítani. Nagy szerencsénk volt az anyagokkal jól megtömött raktárunk, műhelyeink és főként a buzgó, munkára kész gárdánk: Pencz Ferenc, Imrik Károly, 96 Gindl asztalos, Nincsics kőfaragó, egy-két ács és kőműves. Ezekhez csatlakozott az a néhány, városát szerető iparos és munkás is, akik a nagy pengőinfláció idején is hajlandóak voltak a városnak dolgozni, úgyszólván semmit érő pénzért (1946. augusztus l-ig, a forint beköszöntéséig). Turányi András és derék útőreink ez időszakban hősiesen helytálltak munkahelyükön. 1946. július 26-án nagy érvágást szenvedett a mérnöki hivatal. Általános B-listázás folytán elküldték tőlünk Turányi Andrást (röviddel később ugyan visszavették, mert nélkülözhetetlen volt), Keszthelyi Jánost, Szatmári János útmestert, Kemény Lajost, Pencz Ferencet és 14 utcaseprőnket. Penczet sikerült később órabéresként visszanyernünk, de őt folyton piszkálták más vonalon is, úgy egy-két év múlva felment Pestre az Építésügyi Minisztérium Építési Vállalatához munkavezetőnek, ahol hamarosan sokra vitte. Meg is érdemelte. A városunk is a veszteséget, ahonnan annyi derék, jó munkaerőt piszkált ki a személyes gyűlölködés és intrika. Az utcaseprőlétszám csökkenését az utcák tisztasága szenvedte meg, de még így is tűrhetőbb volt a helyzet, mint később, amikor az utcaseprést elvették a mérnöki hivatal hatásköréből, vállalatosították és a létszámot még jobban lecsökkentették, megszűnt az egyenruha- és bakancsadás, ez különben a hivatalszolgáknál is megszűnt, viszont a szolga elnevezést megszüntették, és hivatalsegédek lettek ócska, saját ruhában. Az utcaseprés vállalatosításával még egy fontos tevékenység megszűnt. Addig, amíg a mérnöki hivatal rendelkezése alatt voltak, mindig volt közülük két inspekciós kijelölve, akiknél gumiköpeny, gumicsizma és egy vasrúd volt, és az volt a kötelességük, hogy bármikor, bármelyik napszakban hirtelen záporeső keletkezik, felszerelésükkel kisiessenek azokhoz a kritikus víznyelő aknafedőkhöz, amelyek a felszíni csapadékvizeket elnyelik, és csatornafedőrácsok az első záporsodrástól rendszerint eltömődnének, ezeket felnyissák, hogy a lezúduló áradat akadály nélkül jusson a csatornákba. Zápor után a fedeleket újra le kellett zárniuk. Ezért a munkájukért aztán rendszeres, külön bérpótlék járt nekik. A vállalat ezt pénzügyi szabályok betartásának érdekében megszüntette, különben is az utcaseprési feladatokhoz nem tartozónak minősítette. Meg is lett az eredménye, még ma is megvan. Nagy záporokkor a Déri-kertet és az iskola pincéjét majdnem mindig elönti az ár, egy ízben pedig a Fő téren is átzúdulva a Sugovica sétányon át, lezúdult az áradat, és a parti rézsűt nagyon súlyos kimosásokkal rongálta meg. Minden figyelmeztetés és okos szó hiábavalónak bizonyult és bizonyul ma is, fő a profil és a pénzügyi fegyelem betartása. Ezek felemlegetése ugye kicsinyesnek tűnik, de csak annak a bemutatására valók, hogy mennyire fontosak az ember életében is,
