Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Emlékezések

latba vétele nem történhetett meg, mert a Duna-parti tisztító, átemelő mű még nem épült (most már két éve épül!), időközben a többszöri magas árvízállások miatt ez a szakasz el is tört több helyen, úgyhogy a talajvíz belejátszik, tehát nem használható. így áll tehát városunkban ez a fontos műszaki ügy, mely egészségügyi, kulturális is, melynek megoldása nélkül ma nem város a város. Elég baj, hogy ennek hiányában mégis egymás után építik az emeletes bérházakat, hiszen a lakásínség szorít, és ezeknek szennyvize mind bemegy a Kenderesbe, majd át a Posványoson szabadon vezetve, és bűz82 hödtté teszi a mind sűrűbben beépülő Duna felé vezető utak környékét. Az ínségmunkák Ez a másik, nem szorosan magasépítési természetű működése a mérnöki hivatalnak, mely alatta is, utána is sok vitát váltott ki. Köztudott dolog, hogy az 1929-34 közötti években gazdasági világválság szántott végig rajtunk is. Mezőgazdasági terményeinket értékesíteni külföldön alig tudtuk. Iparunk is pangott, nagy volt a munkanélküliség. Nem tartozik ide annak taglalása, hogy ezt a helyzetet a politikai érdekeltségek hogyan igyekeztek a maguk ügyének előmozdítására kihasználni, a gyakorlati kormányzás előtt azonban itt volt a nagy feladat, sok embert foglalkoztatni és a minimális kenyérrel ellátni. Országosan ínségalapot létesítettek, és ebből a közületeknek a munkanélküliek számától függően összegeket juttattak. Baján is megalakult az ínségalapok felhasználási módját szabályozó bizottság, mely a pécsi és más városok példáján elindulva kimondta, hogy alapelv legyen az: nem adunk munkanélküli segélyt, mert az destruál. Az így juttatott pénz nem a családokon segít, hanem a korcsmárosokon. Baja téli időben is képes volt bőven munkát adni, mert homokos talaja sok elvégzendő földmunkát kínált, az utakon kint volt a megtörni való útkavics, tehát csak meg kellett a munkát szervezni, ami a mérnöki hivatal osztályrésze lett. Tudni kell azt, hogy Baján a szezonmunkásság zöme régidőtől fogva hozzá volt szokva ahhoz, hogy télen vagy nem dolgozik, vagy megvolt a tipikus téli foglalkozása. így: erdőbe járt favágó munkára, halászokhoz ment, vagy maga pecált, söprút kötött, kosarat font, disznóvágásokat vállalt, zenészkedett stb., stb. Ipari (gyári) munkásságunk kevés volt, és azok nem is maradtak munka nélkül. Tehát a jelentkezőket össze kellett írni; róluk kartotékot felfektetni, melybe alkalmazásuk idejét, kereseteiket és egyéb juttatásaikat bevezettük, benne volt családi állapotuk is. Ezek alapján minden vasárnap sorozás alá kerültek, és rászorultságuk szerint, valamint munkaképességük szerint kapták a munkabeosztásukat. Nehézségek a szervezés után is bőven maradtak még. Nem volt megfelelő lábbeli. Rendeltünk kisipari készítményű erős bakancsokat, páronként 8 P-ért kapták meg a munkások. Kartonra fel lett jegyezve, és hetenként 1 P levonással törlesztve. Aki a bakanccsal megszökött, mert ilyen is akadt nem egy, annak örültünk, mert 8 P árán megszabadultunk egy haszontalan álmunkanélkülitől. Az ugyanis többé nem jelentkezett nálunk. A nagycsaládúak gondos kivizsgálás után kaptak rendszeresen tüzelőfa-, liszt-, zsír- és más élelmiszersegélyt. A kivizsgálást a legnagyobb lelkiismeretességgel végezték a Szegény-