Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Körséta a városban

kalocsai érsek címere jelzi, hogy ez az ő tulajdona. A zöld zsalugáteres kis épületet 1932-ben építette a város a mérnöki hivatal tervei szerint akkor, amikor az új torkolat létesült a régi erdészlak helyett. Kijjebb evezgetve a torkolat dunai végén egy érdekes építmény tűnik a szemünkbe. Magasan kiemelkedő kővel burkolt földnyelv végén nagy ívekkel áttört rotunda áll, tetején rácsos mellvéddel körített terasszal, közepéből felnyúló hatalmas zászlóval. Ez az idén felavatott építmény Türr István tábornok emlékműve, tetején a bajai országzászlóval. Ez az emlék nemcsak annak az embernek az emlékét őrzi, 48 aki a Ferenc-csatorna fellendítésében oly nagy szerepet játszott, és aki Baján született, hanem a sok külföldi és nemzetközi hajó messziről látja a nemzeti zászló lobogásán, hogy magyar földön hajózik, hogy csonka földön hajózik. A kedves külsejű emlékművel szemben a másik oldalon, szintén ívekkel tagolt homlokzatával kis torkolatőrház áll, mely ugyankkor épült, mint az erdészlak. Ezeket az építményeket mind a városi mérnöki hivatal rajzasztalairól kikerült tervek szerint emelték. Türr István szoborplakettjét, mely a rotunda belsejében lévő táblán van, Miskolczy Ferenc bajai művész készítette. A délután nagy részét a lisztfinomságú homokon napfürdőzve és a Duna hullámaiban úszkálva, a sok fürdőző között töltöttük. Minthogy barátom mindenáron ragaszkodott a ma esti hazautazáshoz, korábban befelé indultunk, sajnálkoztam rajta, hogy nem tudtam megmutatni neki közelről is a Deák Ferenc-zsilipet, melynek szép kamarazsilip építménye és hatalmas platán- és vadgesztenyefák árnyékában meghúzódó zsilip épülete egyik legfestőibb pontja városunknak a Szeremlei utca és az átvágás végében. így csak távolról tudtam neki ezt a szép városképet mutatni. Felvittük csónakunkat az Evezős Egylet csónakházába, és rövid, néhány kellemes percet töltöttünk még az egyesület gyönyörűen parkírozott pázsitos telepén, nézve a nyüzsgő társadalmi életet, a jövő-menő evezősöket, mert itt ilyenkor legélénkebb a mozgás. Környezetünktől elbúcsúzva a Központi Szálloda kedves, lampionos kerthelyiségében megvacsoráztunk, és utána a vasútállomásra kísértem barátomat. Azzal búcsúzott: „Kellemesen csalódtam, szép a várostok, öröm benne élni, a legközelebbi viszontlátásra".