Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Körséta a városban

valami szépet látok, az vonz, visz előre. A nyílegyenes utcáknál - hacsak az nem valami impozáns sugárút, amelynél viszont ez a szép - csak az útburkolat távolba összefutó két vonalát látom. Az épületekből csak annyit, amenynyit éppen a pillanatnyi helyzetem jobbra-balra tőlem látni enged. Az ilyen út nem szórakoztat, nem hívogat, az fárasztja a lelket. Ezt tudatosan a legtöbb ember nem érzi, csak azt tudja, hogy ha egy régi barokk tervező által létesített városkában bolyong, kellemesen otthonosan érzi magát, míg ha egy siváran és lélektelenül négyszögekre osztott városban jár, azt ridegnek 32 és üresnek érzi. Jobbra fordultunk a Miklós utcába. Az első rendkívül kedves, intim belső városkép: az emelkedett helyen épült kedves barokk szerb templom képe tárul elénk. Körülötte régi, kis házikók kuporognak. Csend, nyugalom, itt nincs mise. Baján oly kevés a szerb lakosság, hogy itt csak évente egyszer-kétszer tartanak istentiszteletet. A templom zárva van. Elhaladunk mellette, és fölérünk a Haynald utcába. Jobbra-balra betekintünk az utcába, ez is amolyan görbe utca. A város vagyonosabb polgárainak kedvenc lakóhelye. Sok régi polgári kúriával, a Női Kereskedelmi Iskolával, tiszti orvosi hivatallal és kántorlakkal. Továbbhaladunk, a Türr István utcán ki akarom vinni barátomat a főútvonalra. Mielőtt azonban kiérnénk, még egy rövid pillantást, azaz beugrást szentelünk a Bende Imre utcának. Itt nemcsak azt a régi kis kedves sárga házikót akarom megmutatni, amelyben ma pékműhely van, és amelynek zömök, erős plasztikájú kis dór oszlopos homlokzata annyira érdekes és szokatlan neoklasszikus megoldás, hogy megérdemli a fáradságot, hanem a postapalotát is. Ezt az elég nagy tömegű épületet ugyanis ebbe a szűk utcába szorították, nem rossz szándékkal, hanem azzal a komoly céllal, hogy a homlokzatának megfelelő szélességben ki fogják előtte bővíteni azt a kis Rövid utcát, amelyen át homlokzata majd a vasút felé vivő főútvonalról nézve szabadon érvényesülhet. Sajnos, mind ez ideig a város nem tudta ezt az anyagi áldozatot meghozni. De ami késik, nem múlik. A postapalotát 1926-ban építették Medgyaszay István tervei szerint. Modern fölszerelésű és elrendezésű épület, jelenleg 450, de legalább az ötszörösére bővíthető számú telefonközponttal. Külső homlokzata vörös almádi kő és vakolt részek kombinációja, valami egyéni székelyes-magyaros ízzel, oromzatában Márton Ferenc komponálta sgrafittós posta-allegóriával. Masszív, hosszú időre tervezett épület. A Rövid utcán át kijutunk a vasútról bevezető főútvonalnak egy átkozottul elszűkülő helyére, amely azonban a város felé is és a vasút felé is néhány méternyi szűkülés után hirtelen térré tágul. Mi a vasút felé megyünk, az ide eső kis teret Mátyás király térnek nevezik. Tudja Isten, tér-e ez vagy sem? Oldalainak semmiféle egységes vonalvezetése nincsen. Inkább azt lehetne róla mondani, hogy több út összetorkollásából keletkezett utcabővülés. Itt ágazik el az út Budapest felé, a hajóállomás felé, a vasúthoz, a Tóth Kálmán utcába és még két-három helyre. Építészetileg és parkírozás szempontjából is még kiforratlan terecske egyedüli szépsége az a sok dús lombú vadgesztenyefa, amely alatt nagyvásárok idején agyag- és zománcedényeket árusítanak. Nevezetessége pedig, hogy a Budapesti út sarkán terpeszkedik el barnásán lapos homlokzatával a járásbíróság agyonstrapáit épülete. A Mátyás király tér