Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Körséta a városban

sárga, barna, de sohasem rikítók, mindig enyhe színeket választanak. Legszebbek azonban a gyönyörű, ragyogó fehérek. Tetőtől talpig fehérek, mint az angyalok. Gyönyörű pirospozsgás arcok, ragyogó fekete szemek. Öröm rájuk nézni, amint párosával, jobbra-balra rengő, keményített, fehér fodros szoknyával ellibegnek az ember előtt. Az idősebb asszonyok sötétebb színeket választanak ruhájuknak. Igen kedvelt szín a sötétbarna és a fekete. A férfiak fekete ruhát viselnek ünneplőbe. Mikor jól megnéztük már a kijövőket, kisétáltunk a Deák Ferenc utcán a Szent István térre. A Bajai Takarékpénztár régi épülete mellett értünk ki a „bács- 27 kai Szt. Márk térre". Nem tudom miért, de önkéntelenül Velence csodás terével kell összehasonlítanom. A három oldalról beépített zárt jellegű, terjedelmes közép felé lejtő kövezett felületével, középen az ódon Szentháromság-szoborral, szabadon, nyíltan kitárja negyedik oldalát - nem éppen a tengerre, hanem - a Duna nagy lapályára. Innen, erről az oldalról, ahol mi állunk, csak a szabad, ragyogó kék eget látjuk a fiatal fasorral szegélyezett part fölött, középen egy nagy facsoport tetejét. Mielőtt kimennénk oda, ahol a fák vannak, nézzünk a téren körül. Elvitázhatatlanul van e térnek valami ódon, romantikus hangulata, ha a városháza oldaláról nézzük. Hepehupás régi török időből való durva mészkő kövezete, a rajta zajló élet piaci árusaival, várakozó bérkocsisorával, no meg a járdán körös-körül hangos vitatkozásba vagy tréfálkozásba merülő polgárok csoportjaival, mind egészen egyéni ízt adnak a térnek. A bérkocsisoron lévő oldal a „koplaló". Itt várják a munkanélküliek, hogy valami könnyű alkalmi munkához jussanak. Elácsorognak némelyek sokáig, mert a koplaló munkásainak nem minden munka felel ám meg, sőt legtöbbjének - mondjuk így, ahogy van - semmilyen munka sem. Átmentünk a tér déli oldalára, és kiültünk a Nemzeti Szálloda teraszára. A terasz legkülső sarkán álló asztalhoz ültünk, mert innen legjobban lehet látni minden látnivalót, márpedig az itt sok van. Amit a tér másik végéről csak sejtettünk, itt szépen a szemünk elé tárult. Alattunk mintegy háromemeletnyi mélységben húzódik el a Kamarás-Duna. A Duna-ágon túl Baja eljövendő, ma még csak kezdetleges állapotban lévő Margitszigete. Minden lelkes városi embernek kedvenc ábrándképe. Nem ok nélkül! Ez a sziget mintegy 100 hold területű, a város szívében fekszik, és mégis teljesen a szabad természettel kapcsolódik össze. Túlsó oldalán a Ferenc-csatorna átvágása határolja, itt a Kamarás-Duna öleli, ott a híd a halászbárkáknál mártogatja falábait a zöld vízbe. Barátom az elragadtatás hangján dicsérte a város gyönyörű fekvését, és úgy nyilatkozott, hogy kellő anyagi eszközökkel és azzal a szeretettel, amit a város már eddig látott kevés részén is észrevett, olyan fürdő- és nyaralóközpontot lehet itt létesíteni, ami az egész országban párját ritkítja. Hiszen ez a közvetlen kapcsolat, amellyel a természet mintegy a város szívébe karol bele, minden lehetőségnek a bázisa. Itt, ahol ülünk, bármely nagy városnak is dicséretére váló minden komforttal és kényelemmel ellátott szálloda áll, és közvetlen alattunk a csónakázásra és fürdésre csalogató Duna vize. Az