Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Körséta a városban

Egészségügyi és szellőzési szempontból az utcák iránya általában szintén jó, mert az túlnyomóan észak-déli. Ennek az az előnye, hogy az uralkodó szélirány a várost jól átszellőzteti, és az utca mindkét oldali házsora elegendő napfényt kap. A főútvonalat parkok, kertecskék tarkítják, az utcák majd' mindenütt fasorosak. Nem volna tehát - összefoglalva az eddigieket - nagyképűség nélkül való azt állítani, hogy Baját valamely szerencsés mesteri kéz tervezte meg főútvonalaiban, de viszont nem tagadható, sőt majd sétánk alatt sok részlettel 26 igazolódik, hogy bizonyos utcavonal-vezetésben, épületek beállításában sok tudatos és szakértő vonás van. E magyarázat után még egyszer körülnéztünk a napfényben ragyogó városon. Láttuk, hogy a kórház és a Kálvária környéke, meg a Vaskúti út melletti szőlődomb a város legmagasabb pontjai. Barátom megelégedetten fordított hátat a szép látványnak. Még valami megjegyzést tett a torony körüljárójára - borzasztó ez az örökös kritizálása -, aztán elindultunk a lépcsőkön lefelé, hogy a várost részleteiben is megnézzük. Lefelé jövet elmondom barátomnak, hogy 1840-ben a várost hatalmas tűzvész pusztította, melyet az akkori tűzoltó felszereléssel még csak lokalizálni sem lehetett. De meg a sok nád- és zsindelyfedésű, tűzfal nélküli ház a legjobb terjesztői voltak a romboló elemnek. Vízbőségről bizony ma sem panaszkodhatunk, de mai tűzoltó-felkészültségünkkel és építési módunkkal mégiscsak el tudnánk egy hasonló katasztrófát hárítani. A nagy tűzvész utáni erős élénkséggel induló helyreállító építőmunka minden különösebb építési szabály nélkül, legfeljebb a tűzbiztonság érdekében tett némelyes változtatással ment végbe. Az utcavonalak betartása, kitűzése bizony legtöbbször nem történt meg. Ez az oka aztán annak, hogy sok főirányban helyesen és láthatólag előre megtervezetten vezetett utca beépítési vonalai ki-be ugrálnak, ok nélkül kiszélesednek és rendezetlenek a telek- és birtokviszonyok is, az embereknek önkényes nyakassága, sokszor a „csak azért is" és a „majd én megmutatom" elve nagy szerepet játszottak a városképeknek kedvezőtlen befolyásolásában. Amikor a templomkarzat magasságáig leértünk, éppen a mise befejezését jelző erős orgonazúgás hangzott ki a templomból. - No - szóltam -, most ha leérünk, egynéhány percre megállunk a templom előtt a népet nézni. Ez a templom ugyanis az Alsóváros (a városnak a Szent István tértől délre eső része) temploma, és főleg a bunyevácoké. Mire leértünk, tényleg tódult ki a sokaság úgy a templomajtón, mint a rendház kapuján (merthogy ez is a templomba vezet). Szinte teátrális a látvány, amint az orgona kihallatszó hangjai mellett a lépcsőkről özönlik a sok tarkabarka ember. A bunyevác lányok érdekes, régies öltözetet viselnek. Egészen hosszú, földig érő, bő ráncokba rakott szoknyát egyszínű szövetből. Erre derékban feszesre húzott, hosszú aljú blúz fekszik sokszor más színű szövetből, mint a szoknya. Igen kedveltek a fényes, selyemfényű anyagok. A szoknyákon széles szalagszegések vannak alul. Szép selyemkendőt viselnek. A színek igen változatosak, halványzöld, mályvaszín,