Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Nagy András: Körséta a városban

amint kis házacskáival a szép reggeli napra ébredtek. Szinte kíváncsiskodva nyújtogatják a nyakukat mélyen fekvő ágyukból a Szentjánosi úton érkező utasok felé. Sok közülük olyan kíváncsi, hogy egészen odanyomakodik a kocsiút szélére, rákönyököl, és úgy bámulja az idegent, igazi falusi mosdatlan kíváncsisággal. Ők minket nevetnek ki, mi meg rajtuk nevetünk. - Egészségtelen fészek - jegyezte meg barátom. De hát ő építész és hozzá modern ember, kevés romantikus hajlammal. - Na, na - emlékezzél csak akárhány óbudai részletre, vajon mennyivel egészségesebbek? Itt legalább jó a levegő - zökkentettem őt egy kissé vissza. Elmondtam bal felől a nádassal, tavakkal, gödrökkel teli Posványost; hogy évszázadokon keresztül innen termelték ki a téglának és a régi bajai gölöncséreknek való agyagot. Innen került ki úgyszólván egész Baja város téglaanyaga. Ott virul még néhány kézi vetéssel dolgozó téglaégető, van néhány felhagyott régi is. Ezek egy régi, roskadozó mészégető kemencecsoporttal, füstös falaikkal, fűzfás környezetükkel együtt Bajának még meglehetősen kiaknázatlan festészeti területéhez tartoznak. Mert romantikus mindenképpen. A Szentjánosi út mentén lévő mély területek régi kubik gödreiben haltenyésztés, nádtermelés, egyéb lapos részein kertészet, sőt modern, egészen komoly reményekre jogosító nemesgyümölcs-kertészet virul. Mindez olyan festői összevisszaságban, ahogy azt csak az itt is, ott is ötletszerűen összevissza lékelt, furdalt, kubikolt, mély terepszint gyakorlatilag engedte. Persze az én kedves pajtásom ebben is nem a romantikát fedezte fel, hanem rögtön a városrendező bújt ki belőle: - És ti ma is, mikor már rájöttetek, hogy kiépített és raktárházakkal, kikötőkkel telerakott Duna-partotok van, és a városnak errefelé kellene terjeszkednie, engeditek a további agyagszedést?! - Barátom, ez a mi jószívű polgárainknál nem városrendezési probléma, ez „socialpolitika" - volt a válaszom. Városunk ezen nem valami díszes foltján lennénk csak már túl, gondoltam, majd nem gáncsoskodnál annyit. - Nézd ezt a gyönyörű nyárfasort - igyekeztem valami kedves témára. - Szép, de még szebb volna, ha nem volna annyira foghíjas és különösen, ha az út mindkét oldalán volna ültetve. - Na tessék, nem tudok már neked semmit sem mutatni, amiben nem volna hiba? - Igazad van, de ez az út egyúttal védtöltés ám, és ebbe nem szabad fát ültetni! - Hát 60-80 évvel ezelőtt, mikor ezeket ültették, vajon nem az volt? Ilyen vaskalapos elmélettel kivághatnátok az összes fát, gyökereiket szálanként kihúzhatnátok, és helyüket préselt betonnal töltenétek ki. Hát nem? - Ugyan, ne túlozz! De ezzel aztán be is értünk a gázgyár elé, ahol a kocsi már simán gördült, amit barátom nem is hagyott megjegyzés nélkül. - Légy nyugodt öregem - szóltam rá -, jövő ilyenkorra végig így fogsz gördülni, mert felújítjuk végre teljes hosszában a kövezést. A gázgyár tetszett neki, és meglepődve vette tudomásul, hogy ez az ország egyik legrégibb gázüzeme, melyet még 1885-ben az augsburgi Vereinigte