Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága (Bajai dolgozatok 13. Baja, 2001)

Éber András: Nagy András építész városformáló szerepe

NAGY ANDRÁS ÉPÍTÉSZ VÁROSFORMÁLÓ SZEREPE A XX. század utolsó napjaiban járunk. Alkalmas pillanat annak mérlegeié- 7 sere, hogy az építészet milyen változásokat hozott egy városka életében az elmúlt mozgalmas évszázadban. Baja városi szerepkörű történelmének egyharmadáról van szó, s ez az időszak a település alakulásának legintenzívebb szakaszát öleli át. A fejlődés lehet áldás, de átok is egy város sorsában. Az utóbbi akkor mondható, ha a változások nincsenek összhangban az itt élők kényelemérzetével, azaz lelki, társadalmi, gazdasági igényeivel. A XX. század bajai polgárai számára valószínűleg az időszak kezdeti kétharmada volt szívesen vett átalakulás. Politikai hangulatról itt nem szólhatunk, de a hatvanas évek végéig a város mint lakóhely különösen kellemes környezetet teremtett. Ez megnyilvánult abban a kötődésben, érdeklődésben és aktivitásban, amelyet az itt nevelkedett, ide települt, vagy egész életét itt megélő emberek éreztek, és lokálpatriotizmusnak neveztek. Mi tette Baja városát oly sok ember által vágyott lakóhellyé, visszasírt gyermekkori színtérré, befogadó vagy megtartó otthonná? Mi élteti a hely szellemét? Bizonyára jelentős szerepe van annak az idilli természeti kapcsolatnak, amelyet a Duna, a Sugovica és az ártéri erdők közvetlen ízesülése jelent a város utcáihoz, kertjeihez. Békességes otthon örömét jelentették a csendes, melankolikus utcák, árnyas terek, hivalkodás nélküli házak. Konszolidált, polgári létet biztosított a város a kenyérkereset szempontjából, és izgalmas társaságot a sokféle mentalitású, több nemzetiségű lakosság. Fiatalos közéletet eredményezett az iskolavárosi jelleg és a plurális politika. Mindehhez korrekt és kellően érzékeny közigazgatás jellemezte a század első felét. Építészeti szempontból a helyi kedvező adottságokon túl az a tény is szerepet játszott, hogy az 1840-es nagy tavaszi tűzvész utáni építkezés mintegy megfiatalította az épületállományt, és bizonyos mértékig egységessé tette a várost. Ebben a környezetben azután határozott arculatot hozott a közintézmények és a gazdaság fejlődését tükröző létesítmények születése. Nagy András főmérnöknek különösen meghatározó szerepe volt a város alakításában. Ehhez kiváló szakmai tanulmányok vezettek. Az egyetemen kitüntetéses diplomát szerzett (1924), egyidejűleg három tanszékre hívták meg tanársegédnek: Czakó Adolf a statikai, Möller István a középkori építészeti és Sándy Gyula az épületszerkezeti tanszékre. Utóbbi mellett döntött, és ahogyan a kor szokása volt, az oktató-kutató munka mellett a tanszékvezető magánirodájának munkatársa lett. Számos jelentős fővárosi épület, köz-