Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)
A Háztörténet szövege
1748-1750 méssel vigasztalta a halandókat.163 Emlegetik, hogy a helybeli plébános a szomorúság és kapkodás közepette megparancsolta; hogy trombitákat fújjanak, miközben ő bőséges lakomák és szórakozások között töltötte idejét.164 Az 1750. év Kényszerrel elvették testvérünk, a szántói káplán kezéből a plébániát,165 s - törvényesen vagy törvénytelenül - a kulcsokat Barkoczi166 általános helynöknek személyesen kellett átadni; midőn atyáink az érseki hivatalban tiltakoztak, s az okokat tudakolták, elutasították őket. Mindazok ellenére, hogy királyi irattal rendelkeztek, miszerint a segédlelkészségeket betölthetik (ez nagy eredményt nem ért el, mivel a főpásztor hatalma nagyobb volt).167 Ebben az időben a lelkészségen két testvér volt, s ugyanakkor az érsek által újonnan kinevezett plébános.168 Hogy ezek milyen szeretetben éltek egymással, azt az értelmes olvasó könnyen elképzelheti.169 Ugyanezen házfőnök gondoskodott ezer urna mészről a fölépítendő templom részére, amit a templom gondnoka, Bajai Bonaventura atya alamizsnaként kért Liporuch Péter tartományfőnöktől ennek a templomnak, és aki a házfőnökkel hozzákezdett ehhez a jámbor munkához. A mész 500 forintba került, és oltottan két gödörben tárolták; a kisebb gödörben lévőt nagyméltóságú Krassalkovich úr elkérte a saját építkezéséhez azzal, hogy a legrövidebb idő alatt visszatéríti, amit az ő gazdatisztjével kell megbeszélni. 163 A megyében 1747 és 1750 között többször is pusztítottak a sáskák. Nemcsak a termést falták fel, hanem a legelőket is annyira letarolták, hogy a jószágnak nem maradt szénája. A Helytartótanács elrendelte a peték módszeres elpusztítását, amivel több ezer ember foglalkozott három éven át. Ezért a megye az 1751-es pozsonyi országgyűléstől a terhek (katonatartás, adó, fuvar) leszállítását kérte. Dudás Gyula, 1892. 59.; Dudás Gyula, 1898.26-27. 164 E sorokból is kiérződik a ferencesek és a világi plébánosok lappangó ellentéte. - Az 1748-as esztendőben négy plébánosa is volt Bajának rövid egymásutánban: Pozvek József, Jagadics István, Raffai Elek, Norsics Imre. Kőhegyi Mihály, 1996. 165 Szántó (ma: Hercegszántó) egyik legrégibb plébániája volt Észak-Bácskának. Anyakönyvei 1715-től vannak meg, akkor alapították lelkészségét is. Schematismus Colocensis, 1883. 43. A hercegszántói plébániát különben már 1749 őszén elvették a ferencesektől. (OL - Magyar Kancelláriai Levéltár, Oroginales referadae 1749. 115. szeptember 15., 22.). A vita vége az lett, hogy Mária Terézia elrendelte: a ferencesek csak ott kezeljenek plébániát, ahol konventjük van, egyebütt világi papokkal helyettesítsék őket. (OL - Magyar Kancelláriai Levéltár, Originales referadae 1751. 147.). 166 Valószínűleg azonos Barkóczy Sándorral, bár ő 17 év múlva is csak „a kalocsai érsekség kanonokja és prépostja”. HT 1767. szeptember 2. - Kilenc év múlva nagyprépostként említik. HT 1776. november 10. - A bajai ferencesek nem ismerték pontosan a világi papság rangját. Barkóczy Sándor 1747-1780 között volt nagyprépost. Schematismus Colocensis 1975. 43. - A helyzetet azért nehéz áttekinteni, mert a kalocsai sematizmusok csak 1777-től jelentek meg. Ekkor báró Barkóczy Sándor József de Szala praepositus major, azaz nagyprépost. Schematismus Colocensis, 1777. 5. 167 A zárójeles részt későbben írták a sor fölé. Az eredeti szöveget áthúzták, kiolvashatatlan. 168 A két ferences Jecsmich István és Jagodics (Jogadis) István volt. Az utóbbi 1749-től 1752-ig káplánként szolgált. A plébános Norsics Imre lett. (Az anyakönyvekben - bizonyára a váltás miatt - ritkán szerepelnek a szentségeket kiszolgáltató és a temetési szertartást végző papok 1746-1771 között). Éveken keresztül csak tisztelendők tevékenykedtek itt, míg Tamási Györgyöt (1771-1780) ki nem nevezték plébánosnak. Kőhegyi Mihály, 1996. 169 Itt három sort áthúzgálással olvashatatlanná tettek. 33
