Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)
A Háztörténet szövege
1763 3. Tisztelendő Basslich Bonaventura házfőnök atya, mint a bunyevácok plébánoshelyettese kevésbé előnyös vizsgálaton volt. Mégpedig: a jövőben a tizenhatod rész felét nekünk, a másik felét a plébánosnak adják, és a párbért teljes egészében [a plébánosnak adják], amit a mi egyházfink gyűjt össze; ha pedig a nép neki nem adná, hajtsa be a bíró; ha ez is eredménytelen lenne, tizenöt nap után a szemlész úrhoz kell folyamodni; így rendelkezett az érsek. A minket érintő terhek a következők: Először: Őnagyméltósága azt akarja, hogy a mi templomunkban temetkező híveinktől befolyó temetési pénzek és a harangozás díjának negyedét - akkor is, ha a temetőben történik az eltemetés - adjuk át és helyezzük a templom pénztárába, melyet három kulcs alatt kell kezelni; egyik a tisztelendő házfőnök atyánál, a másik a bírónál, a harmadik az egyházfinál legyen; ebbe a pénztárba kell tenni az énekes plébániai mise alatt gyűjtött alamizsnát is. Erről a pénztárról a tisztelendő házfőnök atyának évente számot kell adnia valamelyik földesúri tiszt előtt. Amennyiben pedig a temetési pénzek negyedét átadni nem akarnánk, akkor az érsek templomunkat plébániai, és nem szerzetesrendi templomnak minősíti.285 Másodszor, tekintetes Latinovich Péter alispán úr egykor jámborul elhunyt atyja végrendeletileg hagyományozott nekünk ezer forintot örökös szentmisére. Mivel a mieink ezt a hagyatékot nem fogadták el, a dolog a kegyes emlékezetű Patachich286 érsekhez került, aki (amint az alispán úr287 tanúsította Öméltósága előtt a vizsgálat alkalmával) ötszázat kifizetett általunk folyamatosan elmondandó misékre, másik ötszázat a templom fölszerelésére, amelyből egy ezüst szentségmutatót és három kelyhet készíttettünk; Öméltósága most azt akarja, hogy mindezeket írjuk a bunyevác plébánia javára, visszahelyezve azt az említett hagyatékba, mivel inkább fáradozott a plébániáért, mint a templomunkért; ezért azt akarta, hogy vagy leteszünk ötszázat, vagy az említett szentségmutatót a kelyhekkel együtt átadja a plébániának. Mivel nincsenek bizonylataink, melyekkel igazolhatnánk, hogy azokat a mi templomunknak adták, csupán az, hogy a Latinovich család a legrégebbtől kezdve hozzánk a legragaszkodóbb volt, nekünk mindenben kedvezni törekedtek, és sírboltjuk is a mi templomunkban van.288 285 Az érsek ezzel a belvárosi plébániát akarta kedvezőbb anyagi helyzetbe hozni, mivel az az ő fennhatósága alá tartozott. Talán ez a rendelkezés indította el a kripta készítésének gondolatát, hiszen arra nem vonatkozott az érsek parancsa, a temetésért járó pénzt tehát be lehetett szedni. 286 Patachich Gábor érsekről (1733-1745) van szó. 287 Tehát maga Latinovics Péter. 288 A Latinovics család több tagja nyugszik a templomban, de különböző helyeken, nem kriptában. A XIX. század közepéig temetkezhettek a kriptába, de mivel az betelt, a sírokat nyilván megszüntették, máshova temettek. Ezt bizonyítja, hogy jelenleg is látható a templom bejáratánál jobbra a falban két sírkő. Feliratuk: Itt nyugszik szüleinek egyetlen öröme borsódi és katymári LATINOVITS SZILÁRD ADOLF Elhunyt életének 4dlk ÉVÉBEN Augusztus hó 24-én 851“ évben A másik, szürke márványtáblán felül a Latinovics címer található, majd a következő szöveg: 57
