Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)
A Háztörténet szövege
1840 a konvent kertjében lévő szénakazal meggyulladt, ez rettegéssel töltötte el a még sértetlenül álló szomszédokat. Míg a kert kerítésének oltásával és a többi, lángoknak kitett dolgok megvédésével foglalatoskodtunk, a felső szomszédnak, azelőtt Latinovics József tanácsos úrnak, most Koller Ferencnek tulajdonát képező mind az 5 épülete - mintha kovakőporral hintették volna be - egyszerre lángot fogott, és mivel zsindellyel voltak fedve, borzalmas láng és füstoszlopokat okádott. A konventben nem volt tovább maradásunk,1477 mivel a tűz perzselő forróságát, főleg azonban a fullasztó, sűrű füstöt alig lehetett elviselni. így a konventből kénytelenek voltunk elmenekülni, ki merre látta biztonságosabbnak. Mivel azonban a hatalmasan terjedő lángok mindenütt táplálékra leltek, a legbiztonságosabb hely a Duna partja volt, ahol már nagy tömeg verődött össze. A szigetre való átjutás életveszélyesnek látszott az erős hullámverés miatt.1478 A hatalmas füst és por miatt még a piactérről sem lehetett látni, hogy milyen állapotban van a konvent. Négy óra után úgy látszott, hogy a torony tüzet fogott, nem sokkal utána az urasági kastély, melynek nagyobb része elhamvadt. A helyettes házfőnök atyával és Fridolin testvérrel megkíséreltem, hogy megközelítsem a konventet, melyet a templommal együtt már tetőzetétől megfosztva találtunk. Ők benn maradtak, és Dénes testvérrel, aki az egész tűzvész alatt a boros pincében húzta meg magát, a kórus megmentésére törekedtek, ami szerencsésen sikerült is nekik. Mikor kiléptem a konventből, a plébániai torony órája 5 órát ütött; ez volt az utolsó hangja, mert 12 perccel később ( a szomorú gyászeset után így jelezték a megfigyelők) a torony a templomtetővel együtt a lángok martaléka lett. - A nép nagy tömegben keresett menedéket a Lövőházban, a közelében lévő, Sumámak mondott erdőben,1479 sőt a szomszédos Vaskút, Bátmonostor és Szeremlye községekben. Ebből következtetni lehet arra, hogy a nép legnagyobb részének az életén kívül semmije sem maradt. 7 óra körül láthatóan alábbhagyott a tűz garázdálkodása, miután már szinte semmi táplálékra nem lelt. így a szétszóródott nép visszatért a sajátjához; ám a visszatérők alig ismertek rá otthonukra a pusztulás után eléjük táruló maradványokban. Nem kellett itt utcát keresni, minden udvar, minden kert szabad utat kínált a járókelőnek. A kerítések elégtek, mind az erdei, mind a kerti fák a magány borzadályát növelik. - Eközben beköszöntött a félelmes éjszaka, szakadatlanul dühöngő erős és igen hideg széllel; a többiek is visszatértek a szomszédos községekből. Ez a házastárs, az a szülők, ez a gyermekei, az a barátja nevét kiáltozta, de sokan közülük nem kerültek elő, áldozatául estek a lángoknak. Ekkor előtűnt a baj nagysága. A legtöbben ugyanis a háznak ezt vagy azt a részét erősebbnek, ezért egyben biztosabbnak vélvén mindent odahordtak össze, vagy a pincékbe vittek. De milyen keserűség, mekkora fájdalom sújtotta őket, mikor meg kellett tapasztalnak, hogy az épületek gyengébb részei épek, és belül sértetlenül állnak, az összehordott holmik azonban hamuban és parázsban fekszenek. Mindezen bajok mellett a legnagyobb rémületet keltette, és csaknem a kétségbeesésbe kergette az embereket a jövő gondolata, mivel a házuk előtt állva a tetőtől megfosztott falakon kívül semmit sem láthatnak mindabból, ami kedves és örömteli volt a számukra. - Nézzük, milyen kárt szenvedett a konvent! A templom és a konvent tetőzete és min-1477 A HT-ben az egyes szám első személyben elmondott történet ritka. 1478 A Pandur sziget a Sugovica túlpartján. Schönberger, Andreas 1841. könyvének kitűnő metszete a szigetről mutatja az égő várost. Újra megjelent az Ártér 1994/1. számában. 1479 A Sumár erdő a várostól délre, Baja és Vaskút között terült el. 467
