Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)
A Háztörténet szövege
1826 a Legszentebbel áldást adtak, majd ugyanilyen rendben a Szt. Rókus kápolnához vonultak, miközben a tanuló ifjúság folytatta a Mindenszentek litániáját, a papság latinul, a többiek pedig nemzeti nyelvükön (magyarul, németül és bunyevácul). Itt mindent elvégezve - úgy, mint fent - mindannyian ugyanazon rendben a Vodiczának mondott,1256 Boldogságos Szűz Mária forrásának kápolnájához vonultak, útközben a rózsafuzért imádkozták, különböző nyelveken himnuszokat énekeltek, majd midőn itt is mindent elvégeztek hasonlóképpen, mint a templomban, az egész közösség a fenti rendben, ének és imádság közben visszatért a plébániai templomba. Mikor oda megérkeztek, a magyar hívek bementek a templomba, ahol magyar szentbeszéd volt (a német csütörtökön, a bunyevác szombaton). A tanulóifjúság részére a gimnázium épületében volt latin és magyar beszéd, melyet a buzdító szónok és a hitoktató mondott.1257 Akkor következett az énekes mise, melynek végeztével az egész gyülekezetei elbocsátották. Mivel azonban sokan öregségtől, betegségtől vagy egyéb okoktól akadályozva a mondott négy állomást, főként a harmadikat, a vodiczai forrást megjárni nem tudták, azért a főtisztelendő apát úr az általános helynök úrhoz folyamodott, kérve ennek a harmadik állomásnak megváltoztatását és kieszközölte, hogy az igen távoli harmadik állomást, vagyis a vodiczai forrást a Kálvária-dombon lévő kápolna helyettesíthesse.1258 A második könyörgés a Pünkösd utáni 6. vasárnapon, vagyis június 25-én volt. Erre már nagyobb tömeg jött össze, és ugyanabban a sorrendben történt minden, mint az előző vasárnapon, azzal a kivétellel, hogy a tanulóifjúságot a német népesség követte, és az egész menetet a magyar zárta. A beszédet német nyelven mondták (a magyaroknak pénteken, a bunyevácoknak szombaton). A harmadik könyörgés a Pünkösd utáni 7. vasárnapon, vagyis július 2-án volt; elöl mentek a bunyevácok, a menetet a németek zárták. Bunyevác beszéd volt (a német csütörtökön, a magyar szombaton) . A negyedik könyörgés a 8. vasárnapon, vagyis július 9-én lett volna, de az előző nap lehullott hatalmas zápor megakadályozta, s a következő napra, július 10-ére tették, melyen a magyarok mentek ismét elöl. Amint a plébániai templomba érkeztek, magyar beszéd volt (a német csütörtökön, a bunyevác szombaton), utána Szt. Ambrus himnusza, végül énekes mise. - Mindez szolgáljon Isten nagyobb dicsőségére és a hívő lelkek üdvére! - Alighogy befejeztük ezt a ájtatosságot, nyomban következett a szentistváni körmenet, melynek a saját templomán kívül a bajai templomok meglátogatását jelölték ki, a plébániait, a konventuálist és a Szt. Rókust. - Gyóntattunk a plébániai és a mi templomunkban nemcsak a reggeli, hanem a délutáni órákban is, az ájtatos nép nagy része megtisztította lelkiismeretét, hogy a hátralévő időben a többiek is leróhassák áhítatukat. Július hónap 11. Mohácsról megjött Brekkel Jónás laikus újonc testvér, hogy folytassa újoncévét, aki a folyó év február 10-én itt öltötte fel a Szent Szerzet ruháját. 21. Wagner Fridolin testvér befejezte próbaévét. 1256 Vodica (Máriakönnye) részére engedélyezett teljes búcsú (1817) oklevelének másolatát a bajai múzeumban őrzik. TIM Vegyes Leltárkönyv 59.186.1. leltári szám. 1257 Tomecsek (Tometsek) Erazm atya. HT 1826. június 13. 1258 A vodicai búcsújáró hely Bajától 5-6 kilométerre délre, a baja-bátmonostori út nyugati oldalán található. Barna Gábor, 1990. 30-31., Silling István, 1997. - A zarándoklatokról. Rab Rita: Emlékek ifjúságom búcsújából. BT 1999. szeptember 10. (6. évf. 16. szám.) 362
