Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)
A Háztörténet szövege
1782 az előírt cselekedetek és bizonyos imádságok elmondása annyiszor amennyiszer5K kötelező; az egyház igaz szelleme ezt feltétlenül megköveteli, hogy kebeléből mielőbb kiiktassák, ezért elsősorban magának a papságnak lesz hasznos, hogy a megfegyelmezés tekintetében tevékenységével hasson oda, hogy a művelt, igaz hívőkhöz és hasonlókhoz még inkább ragaszkodó népességet a tévedésekről egyértelműen világosítsa fel. Abból a célból tehát, hogy egyrészről főleg a befurakodó igen nagy vallási visszaélések lehetőségének a jövőben gátat vessen, másrészről pedig szent vallásunkhoz hasonló, de annak tanításától teljesen idegen szektások hatása alá kerülést, így a bünalkalmat előzze meg, amire előbb mondott Ő Szent Felsége kegyesen a következő megoldást látta [jónak]. Éspedig 1. -ször. A szerzeteseknél a szokásos Porciunkula ünnepén a nyilvános megtekintésre kitett táblán az annyiszor-amennyiszer feliratot - ott, ahol visszaélés történt - mostantól a jövőben egyszerűen törölni kell, és a legsúlyosabb felelősségre vonás terhe mellett ilyen táblát többé senki nem készíthet, és a templomok előcsarnokában, vagy másutt nyilvános megtekintésre kifüggeszteni, illetve alkalmazni ne merészeljen. 2. -szor. Hogy mindegyik főpásztor ezután tartsa különös feladatának, hogy az alájuk rendelt papságnak olyan utasításokat adjon, mely az egyházmegyéjében élő népet a búcsúk igazi fogalmának és alapelveinek természetéről, tulajdonságáról és céljáról mind a szentbeszédekben, mind a hitoktatásokban és a gyóntatószékekben kioktassa, és általában mindazt elrendelje, ami nekik, mint az egyházmegye legfőbb pásztorainak bölcs belátásuk szerint a rájuk bízott nyáj igazgatása dolgában a jövőre nézve jónak látszik. Ha pedig 3. -szór. Ezen oly üdvös célra irányuló kegyes császári-királyi rendelkezést bármilyen okból bárki vitatja, azzal szembeszáll és semmibe veszi, ugyancsak a főpásztorok kötelessége lesz ezeket engedelmességre szoktatni; akiket pedig rendes hatalmával semmiképpen nem tud visszatéríteni, azoknak a vakmerőknek és ellenszegülőknek nevét Ő Szent Felsége Királyi Helytartótanácsához kell felterjeszteni. Negyedszer pedig 4. -szer. Ami az egyéb, nem kevésbé káros visszaéléseket illeti, melyek a fogadalmas Harmadrend, továbbá az úgynevezett Jézus Szíve övesei, és ehhez hasonló számos Testvériség az általános feloldozások és áldozások, valamint a szokásos pápai áldások osztogatása körül dívnak, ezeket fent mondott Ő Szent Felsége teljesen az egyházmegyék már többször említett püspökeinek ítéletére és buzgóságára bízza, hogy lelkipásztori tisztüknél fogva őrködjenek, és ezen visszaéléseket a hatalmuknak megfelelő erővel és eszközökkel megszüntessék; ezen dolog sikeréhez nekik politikai részről minden támogatást - ami szükségesnek mutatkozik - mindenképpen meg fognak adni; viszonzásképpen mindarról, amit ebben a dologban már esetleg tettek, vagy még rendelkezni szándékoznak, ezen Királyi Helytartótanácsnak írásos jelentést kell tenniük. Az előadott négy pontban ezen Királyi Helytartótanács a kegyes császári-királyi szándékot és akaratot kegyes királyi parancsra hozza Nagyméltóságod tudomására. Kelt Pozsonyban, a Magyar Királyi Helytartótanácsnál az 1782. évben, január 3. napján.583 584 583 A búcsú elnyeréséhez bizonyos számú ima elmondása szükséges. Ezt a búcsút hirdető főpap előre meghatározza. Erre vonatkozik az „annyiszor amennyiszer” kitétel. 584 A búcsú (indulgentia) a római jogban a büntetés elengedését jelenti. A Szentírás is ilyen értelemben használja (Izaias 61, 1. és Lukács 4, 18.). Egyházi értelemben a búcsú azoknak a büntetéseknek gyónás nél-133
