Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)

Bevezetés

szerencséjü háborúvá húzta el a felszabadító hadjáratot. Csakhogy a császáriak sorozatos győzelmének hírére a Balkán szláv népei most már tömegesen mozdultak meg. Csemojevics Arzén pátriárka nyíltan levelezett és tárgyalt az osztrák főtisztekkel. Az átmenetileg megerősödő török hatalom ezt természetesen nem nézte jó szemmel, és megtorlásra készült. Erre aztán megkezdődött a tervszerű és általános menekülés Magyarország felé. Mindez 1690-ben történt. A bejövök számát nem ismerjük pontosan. Egyesek 4-500 000 embert mondanak, mások 200 000-et. Harmadik forrásunk 35-40 000 családra teszi számukat.59 Kollonics Lipót kalocsai érsek azt írta a pápának, hogy közel 60 000 szerb (lélek vagy család?) jött Magyarországra.60 A tömeges menekülés magát a török nagyvezírt is megdöbbentette, mert útja során naphosszat nem talált élő embert Belgrad körül.61 Mindenképpen nagyobb délszláv tömeggel kell tehát számolnunk, s ezek egy része vidékünkre került.62

Lipót császár már előzőleg is biztatta őket a felkelésre, szabadságot ígérve nekik hűségük esetén.63 1690. április 6-án pedig kiáltványt adott ki Albánia, Szerbia, Mysia, Bulgária, Szilisztra, Illyria, Macedonia, Rascia és más tartományok népeihez, hogy fogjanak a török ellen fegyvert, és álljanak a császári hadak mellé, segítsék élelmezését.64 Cserébe védelmébe veszi őket a közös ellenség, a török ellen. ígéri kiváltságaik, vallásszabadságuk és vajdaválasztási joguk megtartását, valamint azt, hogy minden adótól mentesek lesznek, és a töröktől elfoglalt birtokokat, javakat nekik fogja adományozni.65

A délszlávok magyarországi tartózkodásukat hosszú ideig csak amolyan átmeneti, ideiglenes állapotnak tekintették, de miután az osztrák seregek nem tudták bevenni a Balkánt, reményüket vesztették a visszavándorlásra, bár erről Lipót biztosította őket.66 Lassan azután letelepedtek, egy részük pedig a császári seregben szolgált a délvidéken.67

Ezekben az években (1686-1690) kerültek bunyevác híveikkel együtt a ferencesek Bajára. Előtte aligha lehettek itt, mert a belgrádi püspökök, bár többször jártak a Bácskában az 1650-es, 1660-as években, egyetlen egyszer sem látogattak Bajára, pedig ha itt akármilyen kis ferences közösség lett volna, úgy aligha kerülik el az ugyancsak Szent Ferenc rendjén lévő püspökök e helyet. Van azonban egy hitelt érdemlő bizonyítékunk is arra vonatkozóan, hogy a török uralom legvégső idején nem voltak ferencesek Baján. A boszniai ferencesek között volt egy magyar is: Váradi Ferenc, aki 1679-ben személyes élményei alapján leírta a boszna-argentinai provinciába tartozó kolostorok állapotát, a ferenc rendiek szenvedését, a török zsarolásait. A mai Magyarország területén csak a budai

59 Dudás Gyula, 1896/c 107.

60 Thim József, 1892. II. 95.

61 Röder, Philip, 1839-1842. II. 120.

62 Kőhegyi Mihály, 1991. 69-70.

43 Kukuljevió, Ivan, 1852.

64 Czoemig, Kari, 1855-1857. II. 157.

65 Szalay László, 1861.22-25.; Hodinka Antal, 1943.

66 Picot, Emile, 1873.73-74.

67 Baróti Lajos, 1911-1912. 3. - A magyarországi délszlávok - köztük a bunyevácok - történetének igen nagy hazai és külföldi irodalma van. Itt csak utalunk néhány műre, melyekben a kérdés iránt érdeklődő olvasó eligazítást talál. Antunovich, Ivan, 1882.; Horvat, Rudolf 1922.; Kneüevié, Milovoje, 1927.; Erdeljanovié, Jovan, 1930.; Pekié, Petar, 1930.; Hadrovics László, 1938.; Meznerich Jenő, 1938.; Hadrovics László, 1942.; Hadrovics László, 1943.; Hadrovics László, 1947.

12