Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Miskolczy Dezső orvosprofesszor

si Kara később orvostudományi intézetté fejlődött, ahol ideg- és elmekórtant adott elő kinevezett tanárként. Az edokrinologia (a belső elválasztású mirigyek élet- és kortanával foglalkozó tudományág) tárgykör oktatását is bevezette 1949-1953 között, ehhez 300 oldalas magyar nyelvű jegyzetet írt.

Ismét megnősült 1946-ban, feleségül vette özvegy gróf Toldalaghy Józsefné, született Béldi Zsuzsannát. Felesége gyermekeit, Zsuzsannát és Orsolya Kunigundát örökbe fogadta. Az előbbi vegyészmérnök, az utóbbi ideggyógyász lett. Második házasságából egy gyermek született, Ambrus fia, akiből francia-történelem szakos tanár lett. (Második feleségének apja, gróf Béldi Kálmán volt, Béldi Pál erdélyi főnemes leszármazottja, akit Apafi Mihály erdélyi fejedelem uralkodása alatt összeesküvéssel vádoltak. Törökországban Apafi kívánságára fogva tartották, és ott is halt meg Konstantinápoly Jedikula börtönében. Anyja báró Wesselényi Pálma, báró Wesselényi Miklós dédunokája. A jobbágyfelszabadító és a román-magyar testvériséget hirdető ős szobra Zilahon áll. Második feleségének mindkét felmenő ága haladó eszméket képviselt.)

A budapesti egyetem ideg- és elmeklinika tanszékére 1946-ban hazahívták, de a minisztérium a meghívást nem hajtotta végre arra való hivatkozással, hogy nem lenne helyes kiemelni marosvásárhelyi munkaköréből. Debrecen 1955-ben felkérte az ottani ideg- és elmeklinika vezetésére. Ezt meg ő nem fogadta el, mert hálátlanságnak tartotta volna, ha otthagyja a Magyar Autonom területen akkor létesített akadémiai tudományos kutatóintézetet, amelynek vezetőjévé tették.

A két ország között fennálló egyezmény alapján - mivel húsz éven át teljesített szolgálatot Marosvásárhelyen mint szerződéses egyetemi tanár - 1964. szeptember 23-án jelentkezett Budapesten az Egyetem Orvostovábbképző Intézetében a neurológia tanszék vezetői feladatainak ellátására. Csak akkor tért haza, amikor már biztosítva látta a marosvásárhelyi újonnan alapított akadémiai kutatóintézet sorsát, amikor már felesége meghalt.

Huszonöt éves tevékenysége Erdélyben, amit a magyar nemzetiségért és a velük együtt élő románokért is tett, az többé-kevésbé Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Misztótfalusi Kis Miklós, vagy Pápai Páriz Ferenc hatásához hasonlítható. Két évtizedig, mint magyar állampolgárságú professzor, saját hírnevével, tekintélyével és munkásságával fémjelezte a marosvásárhelyi intézetet. Szolgálta mindazt, ami Erdélyben és Romániában haladó volt. Az akkor még igen vidékies Marosvásárhelyre is elköltözött. Sorsa ebben Apáczaiéra emlékeztet, aki Hollandiából hazatérve kénytelen volt Kolozsvárt elhagyni, és Gyulafehérvárra ment kisiskolásokat tanítani.

143