Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Gondos László filozófuss

Ebben az időszakban nagy érdeklődéssel kísért filozófiai, zenei, képzőművészeti, irodalmi és természettudományi témájú előadásokat szervezett és tartott. A legnagyobb tömeget az úgynevezett Ertl-kertben hanglemezillusztrációs zenei estjei vonzották. A Rudnay Gyula Szabadakadémián is többször előadott.

Békéstarhoson 1947 júliusában, Révfülöpön 1948-ban szabadművelődési tanfolyamon volt. Meghívottként részt vett Amsterdamban a X. Nemzetközi Filozófiai Kongresszuson 1948 augusztusában. Metafizikai kísérletek és valóság, a tudás korlátozott címmel tartott előadást. Egyetemi katedrát ajánlottak fel számára 1948-ban, ahhoz kötve, hogy lépjen be a kommunista pártba. Visszautasította a felkérést. Ez időtől fogva megtiltották előadásait, csak a zenei témájúakat nem. A filozófiai beszélgetések és a zenei előadások lakásán voltak. Eltanácsolták közművelődési munkaköréből. Azt az embert, aki a filozófia doktora volt (a szegedi tudományegyetemen nosztifikáltatta 1945. december 12-én képesítését filozófiából, kémiából, fizikai kémiából és matematikából), aki szükségből 1948. december 22-én tanítói oklevelet szerzett Baján, aki németül, angolul, franciául beszélt és írt, aki több művét publikálta Magyarországon és külföldön. Miután semmi kompromisszumot nem tudott a rendszerrel kötni, Baján különböző közép- és alsófokú iskolatípusoknál tanított matematikát, kémiát és fizikát 1949. május 1-jétől 1956-ig, amikor elhagyta az országot.

Jugoszláviába ment családjával, ott 1957 májusáig tartózkodtak. Aztán Németország több menekülttáborát megjárták (Piding, Auerbach), ahol megpróbált kapcsolatot teremteni a szellemi élettel. Néhány művét elküldte Romano Guardininak, a veronai születésű katolikus teológusnak és német írónak, aki kéziratait el sem olvasta, és válaszul 100 márkát küldött számára...

1957 augusztusában már a Geisenheim melletti Johannisberg intemátusában tanított rendes tanárként, amelyet menekült magyar diákok számára hoztak létre a Mettemich-kastélyban. Matematikát, fizikát és kémiát tanított magyar nyelven. Tanárként dolgozott a geisenheimi gimnáziumban, miután a magyar diákok érettségiztek.

Részt vett 1958-ban a velencei nemzetközi filozófiai kongresszuson. Hozzászólása Idealizmus és materializmus, mint legfőbb értékhez való hozzáállás címmel hangzott el.

Szívinfarktust kapott 1960-ban, aktivitása ezután jelentősen csökkent. Tüdőrákkal megoperálták 1962. augusztus 6-án, a műtét azonban nem sikerült, s 58 éves korában Frankfurtban meghalt. Két gyermeke, Pál (született 1929-ben) és Hildegard (született 1931-ben) Németországban él.

95