Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Kliegl József feltaláló
A pénz itthon azonban nem ömlött asztalára, a gondoskodás ritkább lett. A reformkorszakban gyűjtést indítottak számára 1800 forintos kerettel, de csak 400 forintot tudtak beszedni. Kiadtak Pesten egy kétkötetes antológiát 1842-ben, az úgynevezett „Kliegl könyvet”, amelyet Garay János szerkesztett, és Länderer és Heckenast könyvnyomó intézete ingyen állított elő. Az akkori könyvkiadók 5 forintos áron hozták forgalomba. Az előszóban Pulszky Ferenc írt a feltalálóról. Báró Eötvös József, gróf Mailáth János, Szemere Pál, Vahot Imre és mások - írók és politikusok - írásait jelentették meg benne. Közölték Garay János Az új Guttenberg című, Klieglről írt versét is. Azzal a reménnyel adták ki, hogy bevételéből Kliegl befejezheti gépét, de csalódtak, mert nem egészen ezer forintot hozott. Habsburg József főherceg, nádor is megtekintette a találmányt, és saját pénztárából havi 100 forintot utalványozott részére, amit a nádor haláláig (1847) megkapott. A kormány 1848-49-ben nem adott pénzt a gépre, így készítését abbahagyta. Festészetből és zongoraleckék adásából élt 1849 februárjáig, amikor a kormány Nagyváradra küldte, az ottani fegyvergyárba, az egyik osztály főnökének. A szedőgép támogatására 1848-ban új „Kliegl könyvet” akartak kiadni. Időszakos kiadvánnyá szerették volna fejleszteni, de ez a terv is meghiúsult. A szabadságharc bukása elsodorta érvényesülési lehetőségét. A nyomdászat magyar úttörője legnagyobb találmányát nem valósíthatta meg, pedig nagy szüksége lett volna rá a nyomdaiparnak. Mi lett müvének sorsa? Még 1873-ban a Nemzeti Múzeumban volt, jó állapotban. Aztán 1925-ben az a lehangoló hír járta, hogy eltűnt a múzeum gyújteménytárából. A gépet keresték, de végleg elveszett. A találmányról rajz, szabadalmi leírás nem maradt, csupán egyetlen ceruzarajz billentyűzetének elhelyezéséről, amelyet a feltaláló készített. Később a vasutak keltették fel érdeklődését. Az egysínű vasút problémájával foglalkozott 1845-ben. Ezt egy szlavóniai fakitermelő vállalat kívánta felhasználni. Szakértői bizottság vasúti rendszerét megfelelőnek tartotta, de amikor kocsija már teljesen készen lett, a társaság feloszlott, a költségeket a feltaláló fizethette. Amikor egy évvel később újabb társaság alakult, ismét szerződött, és 400 öl (közel 760 m) hosszú pályát is épített a próbakocsinak, de ez a társaság is csődbe jutott. Szomorúan írta feleségének: „Rám rohantak a hitelezők, perbe idéztek és a bíróság elmarasztalása következtében a kocsi rövid pályámmal együtt eladatott”. Megszerkesztett hegyi pályára alkalmas olyan gőzmozdonyt, mely terheléssel is könnyen vette az emelkedőket, különleges fékjeivel pillanatok 115
