Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Ágoston Vencel festőművész
Ágoston Vencel (1895-1946) Belső-Somogy Nagyatád melletti kicsiny falucskájában, Bodvicán született 1895. május 19-én. Szülőfaluját 1941-ben összevonták Nagyatáddal, annak déli városrésze lett. Apja egy akkor még működő vízimalom molnáraként dolgozott, de néhány hold földön is gazdálkodott. Megannyi parasztcsaládhoz hasonlóan, szülei több gyermeket neveltek. Közülük ketten - valószínűleg szülői egyetértéssel, a testvérek rovására - kitörtek a paraszti sorsból. Ferenc nevű testvéröccse hivatásos katonatiszt lett, és alezredesként ment nyugdíjba. Vencel helyben járt elemi népiskolába, a polgárit Nagyatádon végezte. Szóbeli információk szerint Csurgón, az akkori tanítóképzőben kapott tanítói oklevelet, majd katonának vonult be, és 1915-ben orosz hadifogságba esett. Hazatérte után, már érett fejjel szerezte meg a rajztanári diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. Tanári pályáját Kiskunfélegyházán, a tanítóképzőben kezdte. Eleinte sűrűn változtatta helyét. A cinkotai női tanítóképzőbe 1923 decemberében helyezik át. Innen - özvegyének elmondása szerint - eltanácsolták, mert állítólag a diáklányokat a rajznál jobban érdekelte a jóképű, középmagas, izmos, szőke és kékszemű, mindig elegánsan öltözködő tanár. Ezután papi képzőbe Egerbe került, de ebben a környezetben végképp nem érezte jól magát. Idősebb Éber Sándor rajztanár nyugdíjba vonulása után, 1925-ben az ő helyét vette át a bajai tanítóképzőben, és itt is tanított haláláig. A Nemzeti Szállodában lakott és legénykedett házasságkötéséig. 38 évesen, 1931. december 22-én megnősült. Feleségül vette dr. Nyirati Dezső városi főügyész özvegyét, Fülöp Irént, akinek már leánykorában is udvarolgatott. A kiscsávolyi templomban titokban tartott esküvőjük után szállodai legénytanyájáról beköltözött járásbíró apósa Erzsébet királyné utca 44. számú szép polgári házába. Mint megannyi magyart, őt is behívták 1943 őszén katonának. Tartalékos tisztként előbb Erdélybe küldték, majd a hadügyminisztériumba rendelték szolgálattételre. Amikor a háború miatt evakuálták a minisztériumot, feleségével együtt előbb a dunántúli Vépre menekültek, majd az ausztriai Frauenbergbe. Bajára 1945 júliusában térhettek vissza, ahol a tanítás mellett belevetette magát az 9
