Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Fialla Lajos orvosprofesszor

jelenkezett, és Zank Lajos szerkesztő és laptulajdonosnál próbafordítása sikerült, állandó feladatot kapott. Először Jókai Törökvilág Magyarországon című történeti regényének német nyelvre fordítását bízták rá, amit 2-3 hét alatt jól elvégzett. Ezért 200 forint tiszteletdíjban részesült. Ezek után naponta délután 2-4 óráig magyar lapokból fordított érdekes újdonságokat, amiért havonta 40 forintot kapott. Közben Chemel, francia származású, de magyarul is beszélő császári és királyi udvari ügyvéd irodájába került, magyar nyelvű kérvényeket fordított németre, benyújtotta azokat a császári irodába, és a határozatokról a feleket értesítette. Rövid idő alatt valóságos ügyvédi gyakorlatot folytatott 50 forint havi fizetésért. Ezek a munkák egyetemi tanulmányaiban nem akadályozták, mert ott az elfoglaltsága déli 1 óráig tartott.

Bécsi diákoskodása alatt különmunkával megtanulta, mit jelent a time is money (az idő pénz), takarékoskodással később megengedhette magának azt, hogy néha kávéházakban is szórakozzon, vagy szolidan mulathasson. Még olyan luxuscikk vásárlására is jutott pénzéből, hogy vett egy akkor divatos, kaucsukból készült lovaglóvesszőt. Ez csupán arra szolgált, hogy a fiatal arszlán az utcán sétálgatva suhogtathassa. Emlékezve erre a történetre, így írt: „A Burg kapun bementem, jókedvűen sujtogattam a vesszőcskét, - csak úgy futyürészett a levegő tőle. Szerettem volna valamire csapni, de nem volt a levegőnél egyéb a rendelkezésemre. Én a külvárosnak indultam, a várudvarban jobbra kanyarodtam, és ottan egy nem sokat használt kapun egy mellékutczácska felé tartottam. E félre eső keskeny úton, egy kutya száguldozott felém, én felemeltem a karomat ütésre, - de ezen perczben egy esdeklő hang ütött füleimhez, „kérem, kérem, ne tessék megütni a kutyámat” - én hátra néztem és Ferencz József királyt láttam előttem. Szép, tejarczú iijú akkor 22 éves volt, én lekaptam fejemről a kalapot és a falhoz lapultam, - a király pedig felelt köszöntésemre katonásan kézbillentéssel és nyájasan enyelgett, látszó ijedségemen.”

A császárvárosban 1857-ig tanult. Amikor orvosi diplomát kapott, hazajött Bajára, majd Pesten próbált elhelyezkedni. Sehogyan sem tudott az önkényuralommal megbékélni - háborgatták is, nem bocsájtották meg szabadságharcos múltját-, így ez évben Romániába utazott, Bukarestben telepedett le, ahol még kevés képzett orvos volt, román honossá lett.

Az alapos képzésben részesült, fiatal, 175 cm magas, jóvágású orvos rövid idő alatt beilleszkedett új környezetébe. Tudott már vagy négy-öt nyelven beszélni, gyorsan megtanult románul is. Orvosi gyakorlatát a pálya iránti nagy elhivatottsággal végezte. Gyógyította a legszegényebbeket - akiket ingyenes gyógyszerrel is ellátott - és a legmagasabb körö86