Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Id. Éber Sándor festőművész

út mellett. A zöldár vagy korhadó lomb fanyar illata fogad, békák kórusa kísér” - írta 1969-ben. Munkái megtalálhatók közgyűjteményekben, számos képe van hazai és külföldi magángyűjtőknél. Nagyra értékelhető pedagógiai tevékenysége, hiszen 38 éven át ta­nított rajzot és művészettörténetet, a leghosszabb ideig a III. Béla Gimnáziumban és a Tanítóképző Intézetben. Kiváló eredményeket ért el a látáskultúra fejlesztésében. Kabdebó Tamás Az Istenek című 1983-ban Rómában megjelent regényében örökíti meg egykori tanára régi rajzóráinak emlékét. Ki kell emelni közművelődési tevékenységét, mert az iskolán kívüli ízlésnevelés érdekében sokat tett. Előadásokat tartott - főleg a szabad­művelődés korszakának reneszánsza idején -, ritkaságokat is tartalmazó népművészeti anyagot gyűjtött és rendezett, szervezője és résztvevője volt a város zenei életének, szakkört, tárlatlátogatásokat vezetett stb. Közművelő tevékenysége - apja hagyományait követve - szoros kap­csolatban állt a város művelődéstörténetével, műterme mindig nyitva állott az érdeklődők előtt. Művészi ambícióinak megvalósítása érdekében életét a képzőművé­szetnek szentelte. Tevékenysége elismeréseként 1953-ban a Közoktatás Kiváló Dolgozója, 1980-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1985- ben a Megyei Tanács Művészeti Díját kapta meg. A ház, melyben élt és alkotott ma Éber Emlékház néven kiállítóhely. Dédelgetett álma volt ez, melynek megvalósulását nem érhette meg, mert 76 évesen, 1985. július 5-én meghalt. A művészcsalád tagjainak alkotásai a polgárház hangulatát őrző kör­nyezetben tekinthetők meg. Őrzi a ház az általa féltő gonddal rendezett apai hagyatékot, nővérének alkotásait és ifj. Éber Sándor lágy, bársonyos színű képeit. Abban a szerencsében volt részem, hogy gyermekkorom óta ismertem, és majdnem négy évtizedig atyai barátként is tisztelhettem. Gyakran lehettem vendége a hangulatos, repkénnyel befuttatott, műtermes ház­nak, ahol a beszélgetések és közös zenehallgatások nem nélkülözték a szellemi izgalmakat. Kiválóan ismerte szakmáját, a festészetet, a szobrá­­szatot és a grafika műfaját. Művelt, humanista művész volt, aki az érté­kek zűrzavara idején sem változtatta meg emberi és művészi hitvallását, és mindig a legmagasabb igények megvalósítására nevelt. Munkássága bizonyítéka annak, hogy lehet vidéken, a szülőföldön is teljes alkotói életre törekedni, hűen az emberhez és tájhoz. 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom