Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Donáth Gyula orvosprofesszor
Kísérlétezett a nagyobb kőlapokból rakott mozaikszerű falkép (hímeskő) technikájával, a murális műfajok közül a sgraffito-technikával, hordozható freskóval, valamint festékek készítésével, de szerkezetek konstruálásával is. Székely Bertalan tanítványa az akadémizmus elveihez ragaszkodó 19. századi konzervatív stílust, az egészséges naturalizmust képviselte pályája kezdetén. Ez nem akadályozta meg modern törekvéseiben. Nem kapcsolódott stílusirányzatokhoz, de az új művészeti felfogások hatottak rá, mint például a dekorativitás, a plein air vívmánya és a szecesszió. Azt írták róla 1925-ben, hogy olyan a stílusa, amilyet a téma megkövetel, expresszionista, naturalista, szimbolista anélkül, hogy észrevennénk. A Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület általa előkészített 1906-os bajai kiállításán mutatkozott be először nyilvánosan alkotásaival. Első gyűjteményes tárlatát 1925 őszén rendezte Baján a Nemzeti Szállóban, ahol száznál több művével szerepelt. Az az anekdota terjedt el róla, hogy nem is akarja eladni munkáit. Kiállításának egyik csodája az volt, hogy sok művét megvásárolták. Az ötvenedik évéhez közeledő művész 1926-ban állított ki először Budapesten. Erre ösztönözte Iványi Grünwald Béla festőművész is, akivel Balatonlellén kötött barátságot. Száznál több alkotással szerepelt a Nemzeti Szalonban, a kiállítók közül a legtöbb művel. Valamennyi rangos lap méltatta művészetét. Itt a Diplomed Honneur kitüntető oklevelet kapta. A Munkácsy-céh első kiállításán is szerepelt 1928-ban. Sikerein felbuzdulva ettől kezdve rendszeres kiállítója a Nemzeti Szalonnak, nagydíját is elnyerte 1930-ban. Hermann Lipóttal, Iványi Grünwald Bélával és más neves festőkkel Baján és Pécsett szerepelt még ugyanabban az évben, majd más városokban és bajai kiállításokon. Városunkban szinte minden évben volt önálló tárlata, később festőművész lányával és fiával közösen állított ki. Nehéz évek után, 1947-ben Baján az Éber művészcsalád közös kiállításon mutatta be legújabb műveit. Ez a kiállítás ugyanabban az évben Szekszárd és Pécs, gyermekkora és kora ifjúsága városaiba is eljutott, így a szellem hídján érkezett műveivel - halálának évében - volt játszótársai, iskolatársai és azok unokái közé. Halála után előbb 1964-ben a tanítóképző, majd 1965-ben a Magyar Nemzeti Galéria és a Türr István Múzeum közösen rendezte meg emlékkiállítását Baján. Jó pedagógus volt, egyénisége vonzotta a fiatalokat, több tanítónemzedéket nevelt. A rajzoktatás nagy amerikai reformerei után az európai államok is megújították a rajzoktatást. Éber csatlakozott a magyar Nádler 72
