Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Donáth Gyula orvosprofesszor

sére alapozva mellőzte az egyhangú szürkéket, barnákat, és napfényes színeket használt. Falképvázlatával ösztöndíjat nyert, egyévi szabadságot kapott fizetésének meghagyásával, így Olaszországba utazhatott, ahova feleségét is magával vitte.

Tanulmányútját 1909 szeptemberében kezdte meg azzal a maga elé tűzött céllal, hogy bővíti művészettörténeti ismereteit, folytatja munkásságát, és alaposan tanulmányozza a falfestés technikáját. Nyolc hónapot Rómában töltött, ahol megismerkedett művészi alkotásokkal, a várossal és környékével, arcképeket festett, aktfestö tanfolyamot látogatott, és barátságokat kötött. Erről a nyolc hónapról írta: „Új és tágabb látóhatárt nyitottak meg művészi világnézetemben”. Ezután Firenzében tanulmányozta a reneszánsz mestereket, majd Monte Cassinoba ment, ahol a bencés kolostor freskói olyan hatást tettek rá, hogy örökre eljegyezte magát a freskófestéssel. Tanúlmányútjáról - Velencét érintve - 1910. június 15-én érkezett vissza Bajára. Erről feljegyzései és vázlatai is tanúskodnak.

Még 1905-ben - olaszországi útja előtt - elkészítette a tanítóképző rajzterme falára a Művészi nevelés című első nagyobb falképét. Ez nemcsak hatalmas arányaival, hanem a képzőművészet alapelvét ábrázoló témájával tűnt ki, tükrözte alkotójának művészi felfogását. (Sajnos a freskót megsemmisítették, ma már nem látható.) Rómában fogant meg benne az allegória további mozzanatainak tématerve: a rajzterem hoszszanti falára szánt Ambíció, és a hátsó falra tervezett pedagógiai jelentőségű Jézus mint nevelő kompozíció. Az elsőnek hatméteres vázlata elkészült, kiállításon is feltűnést keltett, de megvalósításukra nem került sor.

Baján - tanulmányútjáról hazatérve - előbb a ciszterci rendház társalgójába készítette 1910-ben a Krisztus s az Emmausba menő tanítványok című félkör alakú alkotását, Krisztus életnagyságú térbeni megjelenítésével. A ciszterci rend bajai III. Béla Reálgimnáziumának dísztermébe a zirci apátság alapítását bemutató történelmi freskót készített 1932-ben, és elvégezte a belvárosi templom festésének nagy munkáját. A Rókus temetőkápolna hajójának mennyezetét díszítette 1941-ben freskóval, majd 1943-ban a józsefvárosi templomot festette.

Nagy munkabírással, száguldó képzeletével a megrendeléseket sohasem hajszolva, sorra alkotta dekoratív jellegű műveit. Templomokban: Lánycsókon, Szászváron, Béregen, Hajóson, Dusnokon, Nagykanizsán, Kelebián, Hercegszántón, Pellérden, Bácsborsódon, Katymáron, Madarason, Tolnán, valamint Budán és Pécsett a ferenceseknél. Iskolákon: Csátalján és Csávolyon, valamint a budapesti Szent Imre Kollégiumban. A szegedi fogadalmi templom freskópályázatán vett részt.

70