Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Bíró Lajos geológus

csőlátókat épített ki amerikai és európai egyetemekkel, ez utóbbiak közül elsősorban a bonni és a kiéli őslénytani tanszékkel. Évtizedek munkája nevét a tudományos világban Lajos Bíró Bagóczky névvel ismertté tette. Családneve mellé felvette szeretett édesanyja vezetéknevét, akit Chilében vendégül látott, és észak-amerikai útra is elvitt.

Negyvenéves iskolai találkozójára hazajött Bajára. Túlsúlyos volt, ami szűkítette cselekvési terét, már nem járt előadni a santiagói egyetemre, és 1983-tól súlyos állapota miatt tevékenységét már csak az egyetemi oktatásra és kutatásra korlátozta.

Nem volt nőgyűlölő, de agglegény maradt, minden idejét a tudománynak és kedvteléseinek, a halászatnak és vadászatnak szentelte. A természettudós és természetbarát, az egzakt fogalmakkal dolgozó tudományos kutató humán érdeklődésű, elsősorban irodalombarát volt. Omar Khajjam perzsa költő legkellemesebb életfelfogásokat, hangulatokat tükröző panteisztikus szellemű verseit különösen kedvelte és értelmezte is.

Utoljára 1991-ben látogatott haza, édesanyja és rokonai körében töltötte idejének nagy részét. A haja még koromfekete volt, csak a halántéka körül őszült egy kissé. Az volt a terve, hogy amikor majd 1994-ben nyugdíjba megy, végleg hazajön szülővárosába, Bajára. Arra vágyott, hogy tárgykörére vonatkozó ismereteinek összességéből hazai egyetemeken, így a helyi Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézetében geológiai stúdiumokat tartson. Itthoni beszélgetései során végzetszerűen említette meg: ha meghal, Baján, a kiscsávolyi temető sárga homokjában szeretne megpihenni.

Sajnos halála hamarosan bekövetkezett, az infarktus végzett vele. Életének 64. évében, 1993. augusztus 24-én Concepcionban elhunyt. A chilei állampolgárságú geológus professzor hamvait hazahozták Bajára, és 1994. április 8-án helyezték el örök nyugalomra, végakarata szerint a kiscsávolyi temetőben.

Bíró Lajos tanulással szerzett tudását kutatómunkájával bővítette. Tudományos feltárásra, gyűjtésre szervezett utazásaival - amelybe bevonta érdeklődő egyetemista tanítványait is - keresztül-kasul végigjárta Chilét. Az ország melletti szigeteket is, hiszen a legkedvezőbb hely a fosszilizálódáshoz a tenger. Ennek következtében a földrész jó ismerőjévé vált. Elsősorban paleontológiái (őslénytani) kutatásokat végzett. Az úgynevezett ősmaradványok vagy fosszíliák (kövületek) egyedülálló bepillantást engednek az evolúciós folyamatokba, nyomon követhető tanulmányozásukkal az élet fejlődése. A földtörténeti múlt élővilágát kutató tudós által az üledékes kőzetekbe zárt ősállati és ősnövényi maradványokból a geológus ki tudja számítani a bezáró kőzetek földtani korát, egykori fek46