Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Bíró Lajos geológus
Akkor látta meg először 1929. július 21-én született egyetlen fiúgyermekét, Bíró Lajost, akinek vallását a szülők valláskülönbsége miatt közös megegyezés alapján katolikusnak jegyezték be az anyakönyvbe. Sógorának a Gyár utcában lévő szatócsboltjában segédkezett, alkalomszerűen a szabás-varrás mesterséget is folytatta. A második világháború vége felé behívták katonának. Őrmesterként szolgált a bajai Duna-hídnál. Jó érzékkel lebeszélte egyetlen fiát és annak barátait is arról, hogy 1944-ben a leventékkel nyugatra menjen. De amikor a visszamaradt, bujkáló vagy civilbe öltözött katonákat az orosz csapatok parancsnoka jelentkezésre szólította fel, ő maga eleget tett ennek a felhívásnak. A zirci rendház udvarán kellett gyülekeznie társaival, onnan Bácsalmásra vitték, és soha többé nem hallottak róla. Eltűntnek nyilvánították. Fia, Bíró Lajos a kiscsávolyi városrészben nevelkedett, annak óvodájában, és az 1935/1936. tanévtől kezdve elemi iskolájában kezdett nyiladozni értelme. Az 1939/1940. évi tanévtől a bajai polgári fiúiskola „A” osztályába járt, ahol osztályfőnöke az ugyancsak kiscsávolyi Bácskai János György földrajztanár vette pártfogásába. A polgári iskola négy osztályának elvégzése után a Bajai Magyar Királyi Állami Líceum és Tanítóképző Intézetben folytatta tanulmányait. Bajai diákoskodásának legszebb emlékei közé tartozott a cserkészetben való részvétel. Már elemistaként az Apponyi Albert, polgáristaként a Mészáros Lázár és líceumosként a Tóth Kálmán cserkészcsapatok aktív tagja volt. Otthonában Öcsinek, osztálytársai Lalinak, és ma már kideríthetetlen okok miatt Siminek, Simonnak hívták. Nem ért el kiemelkedő tanulmányi eredményeket Baján, a természettudományok iránti tehetség jelei sem mutatkoztak meg nála, de vasszorgalommal tanult. Katonásan erélyes, pontos viselkedés, akarnokság is jellemezte a bajai diákot. Határtalanul szerette a természetet, szinte mániákus kiránduló volt. Gimnáziumi különbözeti vizsgát tett egyes tantárgyakból, és az érettségi megszerzése után 1947-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem biológia-földrajz szakára. Megözvegyült édesanyja - aki csak 1950-ig tudta boltját működtetni, majd nyugdíjazásáig a Csökkent Munkaképességűek Vegyesipari Szövetkezetében dolgozott - nem rendelkezett olyan jövedelemmel, hogy egyetlen fia felsőfokú taníttatásának költségeit előteremtse. A szülőházától elkerült ifjú egyetemistaként Budapesten unokanővérénél, Kolmann Andrásnénál lakott a Mártírok útján. Unokatestvérének férje, Bandi bácsi zsidó volt, és feleségével Marikával együtt Budapestről előbb Bécsbe mentek, majd egy év után Chilében telepedtek le. A dél-amerikai 44
