Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Bellosics Bálint néprajzkutató - Bernhart Sándor polgármester

gyermekkorától kezdve más lehetőségeket is biztosítottak szülei a nyelvgyakorlásra.

Első elemibe nem járt, a tananyagból magánvizsgát tett. Az 1895- 1896-os tanévben kezdte el a második osztályt a belvárosi fiúiskolában.

Az 1898-99-es tanévben került a bajai ciszterci főgimnázium népes (53 fős) első osztályába. Ennek az iskolának nagy jelentősége volt szellemi és fizikai fejlődésében. Előmenetele az alsó osztályokban általában jó, közepes, a negyedikre jeles tanuló lett. Apja 1912-ben megrendelte a Magyar Remekírók 55 kötetes könyvsorozatát, majd megvette Shakespeare színpadi müveinek 6 kötetét. Ettől kezdve idejének jelentős részét olvasással töltötte. Mindinkább a zene, az irodalom, továbbá a filozófia és a művészettörténet kezdte érdekelni, megszűnt jeles tanuló lenni.

Gimnazistaként már egy kiváló zenepedagógustól tanult hegedülni. Az iskola haladó zeneiskolásaiból alakított zenekar tagja elsős korától kezdve, előbb másod-, majd elsőhegedüsként. Ötödikes korában szerepelt először szólistaként. Egy ünnepélyen Beriot koncertet játszott zongorakísérettel. Hatodikba járt, amikor vezérhegedűse lett az együttesnek. Zenei érdeklődését kiszombori rokoni nyaralásai jelentősen tágították, a zenekedvelő családtól újabb impulzusokat kapott. Amikor befejezte középiskolai tanulmányait, a zenében tanúsított kiváló szorgalmáért egy adományozó 10 aranykoronás jutalmát ítélte meg számára az iskola.

Irodalmi érdeklődését tanára kiterjesztette a világirodalom területére is. A tornaórákon leginkább az erőgyakorlatokban jeleskedett, vívókurzusokon vett részt, és sokat úszott.

Érettségi előtt eltűntek az iskolából könyvei, amelyeket kamaszos nyegleségből nem hordott haza. Otthon nem tanult, csak a tanítás kezdete előtt mondatta fel egy osztálytársával az aznapi leckéket, és az órák előtti szünetekben, valamint egyes órákon készült. Osztálya legjobb tanulója segítette felkészülését. „Jól érett” minősítéssel érettségizett 1909 júliusában. Másnap reggeltől élhetett azon szabadságjogával, amelyet eddig nem volt tanácsos gyakorolni. Gondtalan ifjoncként cigarettázva, sétapálcával a kezében sétálhatott a korzón, még a kávéházba is beülhetett. A tizenhárom érettségiző közül - ennyire leapadt az osztálylétszám - mindenki tudta, hogy milyen pályára lép, csak ő volt bizonytalan. Muzsikus szeretett volna lenni. Nem szólista, csak kamarazenész. Apja hallani sem akart erről. Nem helyezkedett szembe akaratával, nehéz szívvel bár, de beletörődött abba, hogy jogi tanulmányokat folytasson.

Édesanyja húgánál Csehországban nyaralt az aranyifjú egy hónapig, majd 1906-ban beiratkozott a budapesti egyetem jogi fakultására, de csak egy félévet hallgatott, 1907-ben átiratkozott a bölcsészkarra, aztán ugyan38