Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Bayer József színháztörténész
nészettörténetre. Egyre-másra jelentek meg cikkei, tanulmányai a színészet múltjából. Első nagy munkájának sikerével nem elégedett meg, és titokban az Akadémia pályázatára készült. A magyar drámairodalom története című müve - amely a legrégibb nyomoktól 1867-ig tárgyalja a témát, és ismertet minden föllelhető színművet, nyomtatványt, kéziratot és előadásra vonatkozó adatot - elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Bézsán-féle jutalmát. Ezen kétkötetes munkáját is kiadták 1897-ben. Két főművével és a századfordulóig megjelent tanulmányaival lerakta a magyar színháztörténet alapjait. Vele egyidőben más színháztörténészek is feltűntek, de Bayer kiemelkedett közülük módszerességével, munkáinak minőségével. Érdeklődése a Shakespeare-drámák magyarországi szerepe felé fordult. Mintegy tízéves tevékenységének eredményeként 1909-ben két kötetben kiadták harmadik főművét, a Shakespeare drámái hazánkban című monográfiát. Ezzel, és a javaslatára megindított Magyar Shakespeare Tár című negyedévenként megjelenő folyóirattal - amelynek kezdetben szerkesztője volt - elindította a magyar Shakespeare-kutatást. A Magyar Tudományos Akadémia 1899-ben levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadását A Nemzeti Játékszín, mint közügy témában tartotta. Érdeklődésének továbbra is területe maradt a magyar képzőművészet és annak története. Az 1902-ben Lyka Károly szerkesztésében beinduló Művészet című szecessziós folyóirat lelkes munkatársává vált, gondosan kutatva a régi magyar képzőművészek életrajzi adatait. Ezáltal a művészettörténeti irodalom is sokat köszönhetett munkásságának. Nevéhez fűződik több drámagyűjtemény, így Pálos iskoladrámák, Egy magyar Eszther-dráma, valamint Szigligeti Ede, Katona József, Szigeti József színműveinek és Déryné naplójának teljes kiadása. A Magyar Tudományos Akadémia 1911-ben választotta rendes tagjai közé. Székfoglaló előadását Schiller drámái hazánkban címmel tartotta meg. A budapesti tudományegyetem 1912-ben tiszteletbeli doktorává választotta. Az erről szóló díszoklevél átnyújtásakor a dékán beszédét ezzel kezdte: „Az oklevelet átnyújtom abban a meggyőződésben, hogy amióta a budapesti Tudományegyetem fennáll, ez a kitüntetés nem ért még olyan férfiút, aki akkora tudást oly ritka szerénységgel párosított volna, mint amily tudás és szerénység egyesül Önben.” Ekkor már 61 éves volt, és szülei halála után egyedül élt Török utcai lakásában. Petróleumlámpa világánál dolgozott, mert nem engedte sem a gáz-, sem a villanyvilágítás bevezetését, nehogy könyvekkel zsúfolt lakásának általa kialakított rendje felboruljon. Nagyobb munkába már nem fogott, mértéktelenül dohányozva itt írta cikkeit. Naplót is vezetett a világháborúról, 1918 végéig hatvannál több iskolai füzetet teleírt háborús eseményekkel. 28
